Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Panzerkampfwagen V Panther(36)

2008.08.22

Panther Ausf. A menetoszlop 1943-44 telén
Panther Ausf. A menetoszlop 1943-44 telén

A cikk forrása www.panzerkeil.dre.hu, szerzője: RB. Minden jog fenntarva!
rb84@freemail.hu

 

Az újjáépítési program lassúsága, valamint a HL230 P30 motorok hibája miatt 1943-ban már csak egy Pantherrel felszerelt páncélososztályt tudtak a frontra küldeni: a I./Pz.Rgt. 31-et csökkentett mennyiségű harckocsival (76 darab Panther: 17 harckocsi századonként a szokásos 22 helyett). 1943. december 31-én a I./Pz.Rgt. 31-nek kilenc bevethető és harmincnégy javítás alatt álló harckocsija volt, harminchármat pedig végképp leírtak.
31 Párducot küldtek utánpótlásként a I./Pz.Rgt. 15-höz november elején; további 16 Panther érkezett a I./Pz.Rgt. 1 veszteségeinek pótlására december utolsó napjaiban.
Nem számítva a leningrádi frontra küldött hatvan Párducot, összesen 841 Panther érkezett a keleti arcvonalra 1943 folyamán. Az év utolsó napját 217 Párduc "élte meg", amelyek közül csupán 80 volt bevethető állapotban. Az év végéig 624 harckocsi veszett oda: a leszállított állomány 74 százaléka.
December 5. és 11. között 76 Párducot indítottak útnak kelet felé, hogy feltöltsék velük a második páncélosezred első osztályát (I./Pz.Rgt. 2). Ezek azonban további 94 más páncélososztályok utánpótlásának szánt Pantherrel egyetemben csak 1944 januárjában értek el alakulatukhoz.
1944. március 5-én Guderian vezérezredes a páncélos fegyvernem főszemlélője (Generalinspekteur der Panzertruppen) az alábbi jelentést tette:
"A páncélososztályoktól érkezett legutóbbi jelentések szerint néhány apróbb hibát leszámítva a Panther harckocsi harcéretté vált. Például 1944. február 22-én az első páncéloshadosztály jelentette: >Jelenlegi formájában a Panther harcérett típus. Messze felülmúlja a T-34-est. Szinte minden korábbi probléma megoldódott. Ez a páncélos kiemelkedő fegyverezettel, páncélzattal, terepjáró képességgel és sebességgel bír. Ez idő tájt a motor élettartama 700-1000 kilométer között van. A motorhibák gyakorisága csökkent. A meghajtórendszer meghibásodása sem fordult elő többé. A kormánymű és a sebesség váltó is elfogadhatóan működik.<"

Miután az oroszok sikeresen áttörték német vonalakat 1944 júliusában, a németek sebtében felállítottak tizennégy páncélos dandárt (Panzer-Brigade). Ezek közül hetet irányítottak a keleti frontra, hetet pedig Franciaországba vezényeltek. A páncélos dandárok Párduc-osztályait (Panther-Abteilungen) 101-től 110-ig számozták.

A Hermann Göring páncéloshadosztály egyik Panther Ausf. G-je és személyzete - jól látható az egyenruhákon Luftwaffe jelvénye
A Hermann Göring páncéloshadosztály egyik Panther Ausf. G-je és személyzete - jól látható az egyenruhákon Luftwaffe jelvénye

1944 augusztusában a Szövetségesek bombázó hadjárata éreztetetni kezdte hatását a harckocsigyártásban: a Panther termelési üteme visszaesett. A rendelkezésre álló Párducok számát a súlyos harctéri veszteségek tovább csökkentették, aminek következtében a hadrend is átszervezésre került: az alakulatonkénti harckocsilétszámot csökkentették. Például a I./Pz.Rgt.10 négy teljes Panther-század helyett csak három Párduccal rendelkezett a törzsben (Abetilung Stab) és 17 Pz.Kpfw. V-össel a második és a negyedik században. A Luftwaffe kötelékébe tartozó, de a Heer parancsnoksága alatt álló I./Pz.Rgt. Hermann Göring törzsét négy, négy századát pedig 14-14 Párduccal szerelték fel. A 6., a 11., a 24. valamint a 130. páncélosezredek első osztályai szintén eszerint a hadrend szerint szerelték fel. A négy páncélososztály hatvan harckocsiját az éjszakai harchoz szükséges infraberendezésekkel is ellátták. A csapatpróbák során azonban számos probléma merült fel, így ezeket az eszközöket visszavonták, mielőtt az alakulatokat a frontra vezényelték volna.
A nyugati offenzívák (Wacht am Rhein; Nordwind) kudarcát követően a Wehrmacht nyolc páncélos hadosztályát (1. SS-Pz.Div., 2. SS-Pz.Div.; 9. SS-Pz.Div., 10. SS-Pz.Div., 12. SS-Pz.Div., 21. Pz.Div., 25. Pz.Gr.Div., Führer Gr.Div.) összesen 271 Panther harckocsival együtt 1945 februárja során keletre vezényelték át.

1944 és 1945 folyamán Párducokra átfegyverzett és a keleti hadszíntérre vezényelt páncélososztályok

Abteilung

Fölé rendelt magasabb egység

Harckocsik száma

Hónap

I./Pz.Rgt.26

Független

76

Január (1944)

I./Pz.Rgt.11

Független

79

Március

II./SS-Pz.Rgt.5

5.SS- Pz.Div. "Wiking""

79

Április

I./Pz.Rgt.31

5. Pz.Div.

79

Június

I./Pz.Rgt.35

4. Pz.Div.

79

Június

I./Pz.Rgt. Gross Deutscheland.

Független

79

Július

I./Pz.Rgt. 25

7. Pz.Div.

79

Július

I./SS-Pz.Rgt.3

3.SS-Pz.Div. "Totenkopf"

79

Július

I./Pz.Rgt.27

19. Pz.Div.

79

Július

I./Pz.Rgt.36

14. Pz.Div.

79

Augusztus

Pz.Abt. 2101

Pz.Brig. 101

36

Augusztus

Pz.Abt. 2102

Pz.Brig. 102

36

Augusztus

Pz.Abt. 2103

Pz.Brig. 103

36

Augusztus

Pz.Abt. 2104

Pz.Brig. 104

36

Augusztus

Pz.Abt. 2109

Pz.Brig. 109

36

Szeptember

Pz.Abt. 2110

Pz.Brig. 110

36

Szeptember

III.Pz.Abt.

Führer-Gren.Brigade

36

Szeptember

I./Pz.Rgt.10

8. Pz.Div.

37

Szeptember

I./Pz.Rgt. Hermann Göring

Pz.Div. Hermann Göring

60

November

I./Pz.Rgt.6

3. Pz.Div.

60

December

I./Pz.Rgt.130

Független

60

December

I./Pz.Rgt.11

6. Pz.Div.

60

December

I./Pz.Rgt.24

Független

60

Január (1945)

I./Pz.Rgt.39

Független

46

Január

Pz.Abt. Stahnsdorf 2

Független

19

Február

II./Pz.Rgt.102

Führer-Begleit Division

30

Február

I./Pz.Rgt. Brandenburg

Pz.Gr.Div. Kurmark

45

Február

I./Pz.Rgt. 29

Pz.Div. Münchenberg

21

Március/április

4.kp./Pz.Rgt.11

Független

10

Április

Pz.Abt. Hermann Göring

Független

21

Április

II./Pz.Rgt.2

Független

21

Április

A kezdeti nehézségek és a harckocsik kis száma következtében a Panther ritka jószágnak számított a keleti hadszíntéren. Ez némileg javult 1944 nyarára-őszére. Az egész keleti frontra vetítve a legmagasabb bevethető Párduc-mennyiség 522 volt (1944. szeptember 15.), ami elenyésző a T-34-esek, KV I-esek, JS 122-esek (IS-2) valamint M4-es Shermanok ezreivel szemben, amik a Vörös Hadsereg páncélos fegyverzetének döntő részét alkották.
Mindezek ellenére a Pantherek még mindig értek el helyi sikereket, amit az alábbi harctéri jelentés is igazol:

"Harctéri jelentés a Wilkowischken közelében 1944. augusztus 9. és 11. között zajlott harcokról. Oberfeldwebel Heinz Bergmann; 4. Kompanie/Panzer-Regiment 26.

(.) Az ellenség elérte Wilkowischkent. Ellenintézkedést kezdeményeztünk. 1944. augusztus 8.-9. éjjelén nehéz harckocsik, tüzérség, lövészek és gránátosok, valamint légvédelmi egységek indultak útnak az Ebenrode-Eydtkau-Wirballen útvonalon, hogy elérjék a gyülekezési körzetet. A keleti front legjobb hadosztályát, a Grossdeutscheland hadosztályt csatolt alakulataival együtt szintén harcba vetették. Küldetésük az volt, hogy a fronton keletkezett kis dudort visszanyomják, és visszafoglalják Wilkowischkent.
A gyülekezési körzet nyugodt volt a hajnal fényében. A katonai nagyság és erő gigantikus portréja látszott kirajzolódni a terepen. Pontosan a támadás órájában a motorok felbőgtek, és morajuk megtörte a reggel csendjét. Mint egy lavina, a támadóék úgy hömpölygött az ellenség vonalai felé, és áttörte azt. Őket szorosan követték a támadás mindent elsöprő szellemével áthatott gránátosok és lövészek. Az ellenség is magához tért tüzérségi és aknagránátok százait küldve ellenünk. Ellenséges csatarepülők több hullámban próbáltak megálljt parancsolni. Robbanások, mint föld-szökőkutak, úgy törtek az ég felé. A viskók, ahová az ellenség fedezékbe vonult, füst és lángtengerré változtak. A páncélos ék megállíthatatlanul nyomult Wilkowischken felé lövegállásokon, erődítéseken áttörve. Gyakran ember ember elleni harcban ütköztek meg gránátosaink és lövészeink a kemény és kitartó ellenséggel. Déltájban a város a kezünkre került. A csatamező ádáz harc nyomait mutatta. Az ellenség nagy mennyiségű ember- és hadianyagot vesztett. Védelmi állásokat hoztunk létre a város körül.

Panther személyzete a terepet szemléli
Panther személyzete a terepet szemléli

A város délkeleti határában két Párduc védelmi pozíciót vett fel. Szovjet harckocsikról érkezett jelentés. Kevesebb, mint fél órával később négy orosz harckocsi közeledett a város felé délkeleti irányból. Azonnal észrevették őket, de még túl távol voltak. Eltűntek egy kisebb völgyben. Előbukkannak még? - hangzott a kérdés. Egy kicsit balrább mind a négy előtűnt vonal alakzatban, mintegy 1300 méteres távolságban. Amint teljesen láthatóvá váltak, a védők tüzet nyitottak. Öt lövés dördült gyorsan egymás után, és három füstoszlop szállt az ég felé. A negyedik szerencsés volt, és egy jobb fordulattal eltűnt fák között. Ez csak a támadóék hegye volt? Jön még több is vagy csak felderítők voltak? -hangzottak ismét a kérdések. A parancsnokok szemei a terepet pásztázták. Nem szúrt szemet semmi.
Az alkony gyorsan sötétbe borította a tájat. Mit hoz a holnap? Ellentámadnak az oroszok és visszafoglalják a várost?- járt a fejekben. A parancsnok úgy határozott, hogy tüzelőállást váltanak a jobb kilövési lehetőség érdekében. Reggel az egyik Panthert visszahívták feltöltésre, míg a másikra maradt a teljes arcvonal-szakasz védelme.
A hajnal rég elmúlt, és már senki sem számított aznap támadásra, amikor a völgyből tizennégy orosz harckocsi gyalogsággal a hátán nyomult a frontszakaszt védő Párduc felé. A töltő épp a dolgát végezte a harckocsitól távol, mikor az ellenség gránátjai fedezékbe kényszeríttették. Ez tovább súlyosbította a helyzetet. A vezető vette át a helyét, és ezer méterről tüzet nyitottak az ellenségre. Lövés lövést követett. Az ellenség 600 méterre közelítette meg őket, majd hirtelen jobb fordulatot véve eltűntek a terep egyik mélyedésében. Négy ellenséges páncélos maradt hátra füstölgő roncsként. Azonnal rádión riasztották a tőlük északabbra elhelyezkedő védőket. Ők sikeresen megsemmisítettek hatot a megmaradt tíz páncélosból. A maradék őrült menekülésbe kezdett. Egy hátulról ért támadást visszavertünk komoly veszteséget okozva az ellenségnek.
A védekező Párduc ismét tüzelőállást váltott. Egy órával később a másik feltöltött Panther is visszatért védelmi állást foglalva. Az ellenség nem adta fel tervét, hogy betörjön a városba. A délután folyamán egy zászlóaljnyi gyalogság négy SU rohamlöveg által támogatva, kihasználva a kukoricatáblák takarását, kétszer is megpróbált délkelet felől betörni a városba. Mindkét kísérletet visszaverték a Párducok, és mind a négy támogató rohamlöveget kilőtték.
A várost dél-délkeleti irányból védő két Párduc sikeresen visszavert két harckocsi- és két gyalogsági rohamot. Az ellenség tizenegy páncélost veszített, és élőerő tekintetében is súlyos veszteségeket szenvedett."
Egy másik eset, amely szintén a Párducok kiválóságát bizonyítja, a Siedlce környéki csatában történt 1944. július 28-29-én. A Wiking SS-hadosztály páncélosezredének második osztálya (II/SS-Pz.Rgt.5) 107 ellenséges páncélost semmisített meg, köztük T-34-eseket, Valentinokat és Shermaneket, miközben csupán hat harckocsit vesztett (egy Pz.Kpfw. IV-est és öt Panthert).

Érdekességként fontos megemlíteni a tényt, hogy a Magyar Királyi Honvédség is rendelkezett Panther harckocsikkal. A romló hadi helyzet, és magyar páncéloserők hadfelszerelésének gyenge minősége miatt 1944. június 10-én megállapodás született a Honvédség német technikára történő átfegyverzéséről. A megállapodás értelmében augusztus folyamán a németek öt Panthert át is adtak a honvédségnek. Az öt harckocsit az Észak-Erdélyben harcoló 2. honvéd páncélososztály 3. páncélosezredének első zászlóaljába tartozó 2. század kapta. A magyar Párducok jól harcoltak: a tordai csatában (1944. szeptember 15. -október 6.) 11 ellenséges harckocsit, 17 páncéltörő löveget, mintegy 20 géppuskafészket és egy sorozatvetőt semmisítettek meg, valamint zsákmányoltak kilenc géppuskát, öt páncéltörő puskát és 32 puskát. Szeptember 24-ére az öt Párducból már csak kettő volt bevethető állapotban. Novemberre mind az öt Párduc odaveszett, de addigra az általuk kilőtt páncélosok száma elérte a 17-et.

Panther Budapesten, 1944
Panther Debrecenben, 1944

Január elsején 27 darabPz.Kpfw. IV Ausf. H társaságában újabb két Panther érkezett utánpótlásként az alakulathoz. Január 16-ára ebből már csak egy volt harcképes. Négy nappal később a 2. páncéloshadosztály harccsoportjának - 26 bevethető Pz.Kpfw. IV mellett - két harcképtelen Párduca volt. Február 16-án az alakulat egyetlen bevethető Pantherrel rendelkezett. 1945. március 10-ére már egyetlen használható Panther harckocsi sem maradt.

A Párducok az itáliai fronton is fontos szerepet játszottak. Az első Pantherek az I.Abteilung/SS-Panzer-Regiment 1-el érkeztek Olaszföldre 1943 augusztusában (1. SS-Panzer Division "Leibstandarte Adolf Hitler"). Az alakulattal érkező 71 Panter Ausf. D nem vett részt ütközetben, és októberben visszaküldték Németországba. A L.A.H. SS-hadosztály Itáliában játszott szerepe csupán arra korlátozódott, hogy Olaszországot megakadályozza az átállásban. Az első harcokban is résztvevő Párduc-alakulat a I.Abteilung/Panzer-Regiment 4. Az alakulatot 1944 februárjában irányították az anzioi hídfő felszámolására, állományában 74 Párduccal (többségében Ausf. A változatúak voltak, de akadt köztük néhány Ausf. D is). A németek támadásait a szövetségesek rendre visszaverték haditengerészetük tűztámogatásával.
A második jelentősebb támadás (május 22.) előtt három nappal I./Pz.Rgt. 4-nek 62 bevethető Panther harckocsija volt. Az alábbi részlet az alakulat 4. századának hadinaplójából jól szemlélteti a harcok intenzitását:
"Május 23-án hajnali 3:55-kor a századparancsnok riadóztatta a századot. 4:45-kor három Panther (401, 414 és 431) hagyta el a gyülekezési körzetet. Őket további négy követte (421, 422, 423 és 433), amint befejezték az üzemanyag-feltöltést. Ezt nem tudtuk időben befejezni, mivel az üzemanyag 200 literes hordókban érkezett, és csupán egy üzemanyagpumpánk volt. 5:15-kor az előrement három Párduc kénytelen volt pozíciót váltani az erős tüzérségi tűz miatt.

Lőszerek málházása - a nádfonat az álcázást szolgálja
Lőszerek málházása - a nádfonat az álcázást szolgálja

Az ellenséges harckocsik és gyalogág 10:30-kor lendültek támadásba. Parancs szerint az ellenséget oldalba kellett támadni. Az arra vezető utat az ellenség erős zárótűz alá vette. A lőporfüsttől és a mesterséges ködtől szinte lehetetlen volt megtalálni az utat. Az akadályokon átjutva öt Párducunknak sikerült oldalba támadnia az ellenséget anélkül, hogy az ellenséges tűz következtében veszteséget szenvedtek volna. A 423 és a 431 toronyszámú Párducok műszaki okokból a harctéren ragadtak. Kelet felé visszahúzódva az ellenség elmenekült a harctérről, fegyvereit és felszerelését hátrahagyta. Az ellenség hirtelenjében indított páncélos támadását visszavertük. A 433-as toronyszámú Panthert kilőtték ebben az utolsó akcióban. A harckocsi parancsnoka meghalt, az irányzó és a töltő megsebesült.
Az ellenség összes páncélos támadását visszavertük. Összesen 28 harckocsit lőttünk ki. Kilencet a 433-as, hatot a 422-es, ötöt-ötöt a 415-ös és 414-es, hármat pedig a 401-es toronyszámú Panther lőtt ki. Mind a 28 harckocsi azonnal kiégett. További három páncélost is kilőttünk, de mivel azok nem gyulladtak ki, így nem minősülnek megsemmisültnek."

A I./Pz.Rgt. 4 az anzioi hídfő heves csatáiban hamar "lerongyolódott": május 26-án már csak 13 harckocsi volt bevethető a megmaradt 48-ból. Június elsejére az osztálynak már csak hat bevethető Párduca maradt.
A Párducok elvesztésének okát az alábbi 1944. június 12-én kelt szövetséges jelentés szemlélteti:
"16 Panthert vizsgáltunk meg a Hitler-vonal és Róma közötti frontszakaszon. 7-et közülük páncéltörő gránáttal lőttek ki. Részletek: négyet a torony oldalán, egyet a páncéltest oldalán, kettőt a páncéltest hátulján ért találat. A lyukak körülbelül három inch átmérőjűek, így valószínűleg 75 milliméteres Shermanektől származnak. Egy harckocsi repeszgránát-találat következtében kiégett, de műszaki problémákra utaló nyomokat is találtunk. A maradék nyolcat a személyzetük semmisített meg: teljesen kiégtek - semmi jele meghibásodásnak vagy harci sérülésnek. Zsákmányolt dokumentumok szerint megsemmisítési parancs van érvényben, amennyiben üzemanyaghiány lép fel. Véleményünk szerint semmi bizonyíték a Párducok műszaki megbízhatatlanságra."
1944. június 14-én I./Pz.Rgt. 4-nek csupán 17 Párduca maradt, amelyből 11 volt bevethető állapotban. Május 29. és június 5. között 38 új Panthert irányítottak az alakulathoz utánpótlásként. Szeptember 18.-21. között újabb húsz Panther érkezett az egységhez. Az utolsó utánpótlást (10 Panther) 1944. október 31-én kapták. A I./Pz.Rgt. 4 (1945 februárjától I./Pz.Rgt. 26 néven) egészen a háború végéig Itáliában harcolt.

A Pantherek a nyugati hadszíntéren is jelen voltak. Az első két Párducokkal felszerelt páncélososztály, amely megütközött a Szövetségesekkel a I. Abteilung/SS-Panzer Regiment 12 és I. Abteilung/Panzer Regiment 6 volt. A D-napon az előbbinek 66 Pantherjából 65 volt harcképes állapotban, az utóbbinak pedig mind a 89 harckocsija bevethető volt. Június 7-én 13 új Panther érkezett a I./SS-Pz.Rgt.12 állományába, hogy az előírásoknak megfelelő (79 páncélos) erővel rendelkezzen. Július elejéig további négy Panther-osztály érkezett Normandiába, hogy felvegye a harcot az inváziós erőkkel.

1944 júliusáig Normandiába vezényelt Párducokkal harcoló páncélososztályok

Abteilung

Magasabb egység, melynek alárendelték

Harckocsik száma

Hónap

I./SS-Pz.Rgt.12

12. SS-Pz.Div. "Hitlerjugend"

79

Június

I./Pz.Rgt.6

Pz.-Lehr-Div

89

Június

I./Pz.Rgt.3

2. Pz.Div.

79

Június

I./SS-Pz.Rgt.9

9. SS-Pz.Div. "Hohenstaufen"

79

Június

I./SS-Pz.Rgt.1

1. SS-Pz.Div. "LSSAH"

79

Július

I./SS-Pz.Rgt.2

2. SS-Pz.Div. "Das Reich"

79

Július

Június 28-án kelt jelentésében Guderian vezérezredes így összegezte a normandiai tapasztalatokat:
"A Pz.Kpfw. IV, V és VI típusok sikeresnek bizonyultak. A Pantherek azonban úgy tűnik, könnyen kigyulladnak. A Pantherek motorjának élettartama (1400-1500 kilométer) jelentősen meghaladja az erőátviteli rendszer élettartalmát. Az erőátviteli rendszer problémájára sürgősen megoldást kell találni. A Schürzenek tartóit meg kell erősíteni magakadályozandó azt, hogy a normandiai sövényekbe akadva leszakadjanak. A csapatoknak sürgősen szüksége van a motortér nyílásait takaró páncéllemezekre a vadász-bombázók támadásainak kivédésére. (.)"

Panther Ausf. A
Panther Ausf. A

Július 8-áig 112 Panther semmisült meg a normandiai harcokban. Július 27-ére ez a szám csupán 19-cel nőtt. A britek megvizsgálták a június 6. és augusztus 7. között a csatamezőn hátrahagyott Párducokat. Összesen 82 harckocsit vizsgáltak meg: ebből 36-ot páncéltörő gránáttal lőttek ki; hetet kumulatív gránáttal (valószínűleg Bazooka vagy PIAT találat érte őket); hetet tüzérségi gránátok iktattak ki; hatot vadászbombázok lőttek ki rakétákkal, kettőt gépágyúval; hatot a személyzet robbantott fel; hármat műszaki okok miatt, 13-at ismeretlen okból hagytak hátra.
Az első Normandiába indított Panther-utánpótlás június 28-án hagyta el Németországot. A küldemény címzettje a Panzer-Lehr hadosztály kötelékében harcoló I./Pz.Rgt.6 volt. További 24 Panther indult nyugtnak augusztus 2. és 7. között nyolc-nyolc harckocsit juttatva a I./Pz.Rgt.6, a I./SS-Pz.Rgt.12 valamint a I./SS-Pz.Rgt. 9 osztályoknak. Augusztus 6-án kelt parancs utánpótlási célra felszabadította a korábban a Mailly-le-Campbe kiképzés céljából szállított 73 Panthert. A Szövetségesek előrenyomulását azonban ez sem tudta megállítani, így az OKH további egységeket vezényelt Franciaországba. Július végén vetették harcba a 116. páncéloshadosztály kötelékében harcoló I. Abteilung/Panzer Regiment 24-ethetvenkilenc Pantherjával együtt. Ezt követte augusztus elején a 9. páncéloshadosztály kötelékében harcoló II. Abteilung/Panzer Regiment 33 hetvenkilenc Párduccal.
A brit hadsereg illetékesei augusztus 8. és 31. között újabb 96 hátrahagyott Panthert vizsgáltak meg. 11-et páncéltörő gránáttal lőttek ki; egyet kumulatív gránáttal, szintén egyet tüzérségi gránátok iktattak ki; kettőt vadászbombázok lőttek ki rakétákkal, egyet gépágyúval; 44-et a személyzet robbantott fel; 30 műszaki okok miatt (pl. üzemanyag hiány), hatot ismeretlen okból hagytak hátra.
Szeptemberre már csak három Párducokkal felszerelt egység maradt a nyugati fronton: a I./Pz.Rgt.24, a II./Pz.Rgt.33 és a I./Pz.Rgt.15. Ez utóbbi a dél-franciaországi partraszállást követő szövetséges manőverek akadályozásával, elhárításával volt elfoglalva. Az összes többi Panther-osztály gyakorlatilag teljesen megsemmisült a normandiai és a falaise-i katlanban vívott ádáz harcokban.

A normandiai kitörést követően a nyugati térségbe vezényelt Párduc-osztályok

Abteilung

Magasabb egység, melynek alárendelték

Harckocsik száma

Hónap

I./Pz.Rgt.15

11. Pz.Div.

79

Augusztus

Pz.Abt. 2105

Pz.Brig. 105

36

Szeptember

Pz.Abt. 2106

Pz.Brig. 106

36

Szeptember

Pz.Abt. 2107

Pz.Brig. 107

36

Szeptember

Pz.Abt. 2108

Pz.Brig. 108

36

Szeptember

I./Pz.Rgt.16

Pz.Brig. 111

45

Szeptember

I./Pz.Rgt.29

Pz.Brig. 112

45

Szeptember

I./Pz.Rgt.130

Pz.Brig. 113

45

Szeptember

I./SS-Pz.Rgt.10

10. SS-Pz.Div. "Frundsberg"

15

Október

A Szövetségesek franciaországi előretörését megakadályozandó a németek a keleti front réseinek betömésére létrehozott tizennégy páncélos dandár (Pz.Brig.) felét nyugatra vezényelték. Az alábbi harctéri jelentés ezek egyikétől származik.

"Jelentés az 1944. szeptember 3.-17. közötti időszakról; Hauptmann Hanemann, a Pz.Abt. 2105 parancsnoka:
Az osztály Tirlemont körzetében gyülekezett. Innen két század vonult az ellenség Löwen és Diest közötti főútvonala ellen. Veszteségünk nem volt.
Egy páncélosszázadot öt Pantherrel, egy rohamlövegszázadot kilenc Panzer IV/70(V)-vel valamint egy páncélgránátos-századot a Theuz körül harcoló 89. gyaloghadosztályhoz csatoltak. Ezt a harccsoportot az ellenség szorításának engedve vissza kellett vonni, nehogy körülzárják őket. Két Párducot és két Panzer IV/70(V)-t üzemanyaghiány miatt fel kellett robbantani. A 89. gyaloghadosztály csupán száz liter benzint tudott biztosítani.
Ezt követően az osztály Párducait egyesével-négyesével vetették be, hogy a páncélgránátosokkal közösen tartsák a védelmi vonalat.
Limbourgnál az osztály Pantherjeit egy 8 kilométeres frontszakaszon osztották szét egyesével-négyesével úgy, hogy kb. egy kilométer volt a közöttük. A 9. páncéloshadosztálytól érkezett parancs szerint a dandárnak a hosszan elnyúló frontszakasz egy szektorát kellett védelmeznie. Az osztály rádión keresztül történő vezetése nem volt lehetséges. Az egyedül vagy párban harcoló Panthereket "Jabok" [Jagdbomber - vadász-bombázó repülőgép] vagy ellenséges harckocsik lőtték ki. Az osztály három Párduccal Eynattenbe vonult vissza, miután Limbourgnál kilenc Panthert vesztett. Ez biztosan nem következett volna be, ha a Párducok támadásra készen hátul maradnak tartalékként ahelyett, hogy a frontvonalra vezényelik őket.
Szeptember 12-én egy erősebb ellenséges harckocsi-csoportosulás támadt Eynattenre. Egyik Panther lerobbant, egy másikat pedig kilőttek. Miután a páncélgránátosok visszavonultak a megmaradt Párduc a nyugati védelmi vonal részeként ment nyugdíjba.
Szeptember 13-án, az osztály utolsó két még működőképes Pantherje (Befehls-Panther) a "Höcker-vonalban" védekezett. Ezután Rottnál ellentámadtak. Mindkét Befehls-Panther odaveszett miután kilőttek nyolc Sherman harckocsit. Egy elhagyott 8,8 centis PaK/FlaK-ot találtunk Rottnál. A személyzete elmenekült mielőtt egy lövés is dördült volna és nem találtuk őket sehol.
Szeptember 14-én négy Panthert és három Panzer IV/70(V)-t, amelyek épp csak elhagyták a javítóműhelyt kis csoportokban mobil páncéltörő lövegként vetették be a védelmi vonal egy három kilométeres szakaszán. Ugyanekkor érkezett az utasítás a 9. páncéloshadosztálytól, hogy az összes javítás alatt álló páncélost a Dürentől délnyugatra húzódó út védelmére kell vontatni. Ezek a taktikai szempontból alapvetően hibás utasítások a magasabb parancsnokságtól eredtek, és a "rendkívül kritikus helyzetre" hivatkoztak. A helyzet alapja láthatólag az volt, hogy a 9. páncéloshadosztály a dandár parancsnokát tekintette a szektor állandó parancsnokának - alárendelve a gyalogság és Luftwaffe egységeit is. Ebből kifolyólag már nem volt többé a 105. páncélos-dandár (Panzer Brigade 105) parancsnoka - az elfogadott taktikai doktrína értelmében.
Annak ellenére, hogy a meghibásodások következtében a századok sosem voltak teljesen feltöltve, lehetséges lett volna az osztályt egy páncélos harccsoportot alkotva a frontvonal mögött 1-3 kilométernyire készenlétben tartani egy esetleges támadáshoz.
Mostanáig összesen 43 Sherman harckocsit lőtt ki az osztály. Jelenleg hat Párduc, egy Panzer IV/70(V) és egy Flakpanzer IV van bevethető állapotban. Nyolc Panther valamint öt Panzer IV/70(V) áll javítás alatt. Sürgősen szükségünk van két Befehls-Pantherre."

A jelentés többek között bizonyítékot jelent arra a gyakorlatra, miszerint a páncélos alakulatok harckocsihiányát vadászpáncélosokkal illetve rohamlövegekkel pótolták. Feltehetőleg nem véletlen kerültek ehhez az alakulathoz a Panzer IV/70(V)-k, hiszen a típus ugyanazt a lőszert használta, mint a Párduc - lövegét a Kw.K. 42-esből alakították ki. Ez logisztikai szempontból számos előnnyel járt.

Kilőtt Panther Falais közelében, 1944. augusztus
Kilőtt Panther Ausf. G Északnyugat-Európában

A Panzer Brigade 106 kivételével a mind a hat nyugatra vezényelt dandárt feloszlatták, és alakulataikat a már meglévő páncélos-, és páncélgránátos hadosztályokhoz osztották be. Kilencven Panthert szállítottak utánpótlásként nyugatra szeptember 16. és október 4. között. A II./Pz.Rgt. 33 negyvenet, a I./SS-Pz.Rgt. 9 valamint a I./Pz.Rgt. 24 húszat-húszat kapott. A I./Pz.Rgt. 15-nek tíz Párducot szállítottak.
Októberben megkezdődött a felkészülés egy nagy nyugati offenzívára. Az ipart érő folyamatos bombatámadások miatt a harckocsi- és hadianyag-termelés akadozott, miközben a kétfrontossá vált háború egyre többet követelt belőlük. A problémát csak úgy tudták enyhíteni, hogy csökkentették a hadrendben előírt osztályonkénti harckocsiszámot. A I./SS-Pz.Rgt. 1, a I./SS-Pz.Rgt. 12 és a II./Pz.Rgt. 130 két századdal, századonként 17 Panther harckocsival, valamint négy Befehls-Pantherrel rendelkezett, vagyis összesen 38 páncélosból állt állományuk. A II./Pz.Rgt. 33, a I./Pz.Rgt.3, a I./Pz.Rgt.16, a I./SS-Pz.Rgt. 2 valamint I./SS-Pz.Rgt. 9 négy, egyenként 14 Párducból álló századdal, vagyis a négy Befehls-Panthert is beleszámítva összesen 60 páncélossal rendelkezett.
Külön érdemes megemlíteni a 150. páncélos dandárt (Panzer Brigade 150), amely különleges küldetést teljesített. Az volt a feladata, hogy amerikai egységnek álcázva épségben elfoglalja a Meuse folyó hídjait, valamint hogy zavart keltsen az ellenség soraiban. Ehhez az akcióhoz azonban nem rendelkeztek elegendő amerikai hadfelszereléssel, így saját járműveiket "alakították" azzá. Öt Panther harckocsit alakítottak át olymódon, hogy az amerikai M10 típusú páncélvadászokra hasonlítsanak. A kupolájukat eltávolították, és tornyukra illetve a páncéltestre acéllemezeket hegesztettek. A járműveket olajzöldre festették, felségjelül pedig fehér csillagot kaptak. Az akció nem igazán volt sikeres: viszonylag hamar felfedezték őket. Mind az öt "Ersatz Panther M10" odaveszett.

Ersatz Panther M10 - a német
Ersatz Panther M10 - a német "trójai faló"

A nyugati offenzívában bevetni szándékozott alakulatok októbertől decemberig elsőbbséget élveztek a Párduc-szállítások terén. A rendelkezésre álló Pantherek száma az alábbiak szerint alakult a támadást megelőző napokban:

Dátum

Abteilung

Magasabb egység, melynek alárendelték

Harckocsik száma

December 14.

I./Pz.Rgt.3

2. Pz.Div.

64

December 14.

II./Pz.Rgt. 33

9. Pz.Div.

57 (+ 3*)

December 16.

I./Pz.Rgt.16

116. Pz.Div.

41 (+ 23*)

December 8.

II./Pz.Rgt. 130

Pz.-Lehr-Div

30 (+ 10*)

December 8.

I./SS-Pz.Rgt. 1

1. SS-Pz.Div. "LSSAH"

42

December 8.

I./SS-Pz.Rgt. 2

2. SS-Pz.Div. "Das Reich"

58

December 8.

I./SS-Pz.Rgt. 9

9. SS-Pz.Div. "Hohenstaufen"

33 (+ 27*)

December 8.

I./SS-Pz.Rgt. 12

12. SS-Pz.Div. "Hitlerjugend"

41

December 8.

Pz.Abt. 2106

Panzer Brigade 106

10

Nincs adat

III.Pz.Abt

Führer Grenadier Brigade

19 (+ 17*)

Nincs adat

1.Kp./Kampfabt. 2150

Panzer Brigade 150

5**

* Ezek a Panthereket utánpótlásként küldték december 12-én, és még úton voltak az offenzíva kezdetekor.
** Ezeket a Párducokat úgy alakították át, hogy sziluettjük az amerikai M10-esre hasonlítson. (Ersatz Panther M10)

Az ardenneki offenzíva kezdetét megelőző napon (1944. december 15.) összesen 471 Panther állomásozott a nyugati fronton, amelyek közül 336, azaz a teljes mennyiség 71 százaléka volt bevethető állapotban. A Nyugaton állomásozó Pz.Kpfw. V-ösök száma december 30-ára 451-re csökkent, amelyből 336 volt harcképes állapotban (53%). Ezek közül is csupán 140 szolgált azoknál az alakulatoknál, amelyek részt vettek az offenzívában. Ezek az egységek jelentős veszteségeket szenvedtek, mint ahogy azt a visszavonulást követően, január 15-én kelt jelentés is tükrözi:

Abteilung

Rendelkezésre álló harckocsik száma

Harcképes harckocsik száma

Végleges veszteség

I./Pz.Rgt.3

44

8

20

II./Pz.Rgt. 33

44

14

16

I./Pz.Rgt.16

34

9

30

II./Pz.Rgt. 130

34

7

6

Führer Grenadier Brigade

25

3

11

Panzer Brigade 106

8

5

2

Panzer Brigade 150

0

0

5

I./SS-Pz.Rgt. 1

12

11

30

I./SS-Pz.Rgt. 2

34

13

24

I./SS-Pz.Rgt. 9

30

29

30

I./SS-Pz.Rgt. 12

17

11

24

Összesen:

282

110

198

A brit hadsereg az ardenneki "dudor" északi pereménél negyvenhét 1944. december 17. és 1945. január 16. között hátrahagyott Párducot vizsgált meg. Azt tapasztalták, hogy háromnak légitámadás, tizenhatnak páncéltörő gránát, háromnak repeszgránát okozta vesztét. Tizet felrobbantottak; tizet hátrahagytak feltehetőleg műszaki okok miatt, ötöt pedig ismeretlen okból.
A fent említett páncélososztályokon kívül továbbiakat is nyugatra irányítottak december vége felé:

Dátum

Abteilung

Magasabb egység, melynek alárendelték

Harckocsik száma

December 28.

I./Pz.Rgt.15

11. Pz.Div.

58 (+ 10*)

December 28.

I./Pz.Rgt. 22

21. Pz.Div.

16 (+ 22*)

December 28.

Pz.Abt. 5

25. Pz.Gren.Div.

6 (+ 30*)

December 30.

I./SS-Pz.Rgt. 10

10. SS-Pz.Div. "Frundsberg"

34 (+ 25**)

* Ezek a Panthereket utánpótlásként küldték, és még úton voltak a jelzett időpontokban.
** Ezeket az utánpótlásnak szánt Panthereket január 6. és 10. között szállítottak le.

Páncélosok az ardenneki Stoumont utcáin
Páncélosok az ardenneki Stoumont utcáin

A nyugati offenzívák (Wacht am Rhein; Nordwind) kudarcát követően az OKW figyelme ismét keletre irányult, ahol a Vörös Hadsereg már Poroszország és Ausztria határait fenyegette. A Wehrmacht nyolc páncélos hadosztályát (1. SS-Pz.Div., 2. SS-Pz.Div.; 9. SS-Pz.Div., 10. SS-Pz.Div., 12. SS-Pz.Div., 21. Pz.Div., 25. Pz.Gr.Div., Führer Gr.Div.) összesen 271 Panther harckocsival együtt 1945 februárja során keletre vezényelték át. Csupán öt Panther-abteilung maradt nyugaton "anyahadosztályaikkal" (Pz.Lehr, 2., 9., 11. és 116. Pz.Div.) együtt. 1945 februárjának folyamán csupán egyszer érkezett Panther utánpótlás az egész nyugati hadszíntérre: a Panzer-Lehr hadosztály páncélosezredének első osztálya (I./Pz.Rgt. 130) kapott 31 Párducot.
1945. március 15-én csupán 117 Párduc állt szembe a Szövetségesek hatalmas haderejével, és közülük is csupán 49 volt bevethető állapotban.

Alakulat

Harckocsik száma

Utánpótlás

Utánpótlás dátuma

2. Pz.Div.

35

12

Április 3.

9. Pz.Div.

18

10

Március 24.

11. Pz.Div.

33

0

-

116. Pz.Div.

32

5

Március 24.

Pz.Lehr Div.

29

0

-

Pz.Brig.106

5

0

-

Lehrgang Fallingbostel

0

4

Március 16.

II./Pz.Rgt. 22

0

22

Április 1.

Pz.Div.Clausewitz

0

10

Április 14.

Március 24-ét követően a teljes nyugati hadszíntérre csupán 63 Panther érkezett utánpótlásként a kapituláció napjáig. A kiképző és a tartalékos alakulatok állományában további 189 Párduc teljesített szolgálatot 1945. március elsején. A fejlesztő-tesztelő létesítmények is rendelkeztek néhány Pantherrel. Ezek nagy részét is harcba vetették a háború utolsó napjaiban, hogy a helyi védelmet erősítsék.

A Leibstandarte A.H. egyik Panther Ausf. G-je az ardnneki támadás idején - a háttérben sWS típusú féllánctalpasok láthatók
A 1. SS-páncéloshadosztály Panther Ausf. G harckocsija az Ardennekben.

A háború utolsó hónapjaiban a brit és az amerikai sajtó egyre többet kezdett cikkezni arról, hogy az amerikai hadfelszerelés nem olyan jó, mint a német. Miután ez D.W. Eisenhower tábornoknak, a szövetséges csapatok főparancsnokának fülébe jutott, elhatározta, hogy utána jár a dolognak: arra utasította az amerikai 2. páncéloshadosztály (2nd Armored Division) parancsnokát, hogy készítsen felmérést az alakulat katonáinak körében, és jelentse azt a Hadügyminisztériumnak. A március 20-ára elkészült jelentés az alábbi címmel került Eisenhower asztalára: "A 2. páncéloshadosztály tiszti és legénységi állományának személyes véleménye a német harcjárművekről és hadfelszerelésről az amerikaiakhoz mérve." Az alábbiakban ennek a jelentésnek a Panther harckocsira vonatkozó részletei olvashatóak. A háború során az amerikaiak a britektől átvett nevezéktant általánosan alkalmazták a német páncélosokra: eszerint a Mark V jelölte a Panthert, Mark VI a Tiger nehézharckocsikat, a Mark IV pedig német páncélos erők gerincét alkotó Pz.Kpfw. IV-es típusra utalt.

Cpl. Everette J. Harris, irányzó:
"Egy Mark V-ös tűnt fel a látómezőnkben, és úgy ezer yardnyira [914,4 méter- RB] tőlünk megállt. Rálőttem, de nem talált. Egy jobb fordulatot véve behajtott az ötven yardnyira [45,7 méter- RB] lévő erdőbe, így nem tudtam leadni második lövést. A lőpor miatt, amit a fritzek használnak; rádlőhetnek, de nagyon nehéz őket észrevenni, mivel olyan kicsi a füst és a villanás. Amikor mi sütjük el a 76 milliméteresünket, olyan nagy a füst és a torkolati tűz, hogy igen nehezen lehet csak látni, hogy elértünk-e találatot vagy sem - hacsak nem nagy távolságra lövünk."
Sgt. Rains M. Robbins, harckocsi parancsnok és Cpl. Walter McGrail, vezető:
"Amióta ezzel a hadosztállyal partra szálltunk Franciaországban, számtalan kilőtt és kiégett harckocsit láttunk, melyben amerikaiak tucatjai vesztek oda - véleményünk szerint azért, mert harckocsiink gyengék. Természetesen figyelembe kell vennünk a tényt, hogy a háború jelenlegi szakaszában rendszerint a németek adják le az első lövést. Általánosan elterjedt vélemény azonban, hogy a német Mark V-ös gyorsabb nálunk, jobban manőverezik, nagyobb a tűzereje, ráadásul nehezebb páncélzat védi."
Capt. Henry W. Johnson, a 66. páncélosezred F századának parancsnoka:
"A Mark V és Mark VI harckocsik szélesebb lánctalpa jobb manőverező képességet biztosít számukra sáros vagy hófedte terepen, mint a mi Sherman tankjaink keskeny lánctalpai. A tábori körülmények között kiszélesített Sherman lánctalpak sokat segítenek ugyan, de nem befolyásolják számottevően a német Mark V és Mark VI harckocsik e téren mutatkozó előnyét.
 Az a véleményem, hogy az ellenséges Mark V és Mark VI páncélosok manőverező-képesség terén messze felülmúlják a mi Shermanjainkat.
A magas torkolati kezdősebességű lövegjeikkel a németek messze túltesznek a Sherman tankokon. Láttam, hogyan lőtték ki a tankjainkat ezer yardról [914,4 méter- RB], ugyanakkor nincs tudomásom róla, hogy egy Sherman valaha is kilőtt volna egy Mark V-öst, vagy egy Mark VI-ost 300 yardnál [274,3 méter- RB] messzebbről. Ezenfelül meggyőződésem, hogy a megsemmisült német harckocsik döntő többségét légi támogatással semmisítették meg, vagy egyszerűen hátrahagyták - talán épp a légitámadás következményeként. Másfelől viszont a mi veszteségeink 85%-át ellenséges önjáró lövegek, harckocsik és páncéltörő ágyúk okozták. Véleményem szerint a német harckocsik hosszú csövű 75 és 88 milliméteres lövegjei messze jobbak a mi alacsony kezdősebességű 75 és 76 milliméteres ágyúinknál.
A Shermanek sziluettje olyan magas, hogy könnyen ki lehet őket szúrni akár 2000-3500 yardos [1830-3200 méter- RB] távolságból is. A Shermanok kialakítása sokkal függőlegesebb, mint a német Mark V és Mark VI harckocsiké. Csupán elvétve láttam Sherman orráról vagy tornyáról lövedéket lepattanni. A Mark V és Mark VI német harckocsik kialakítása messzemenően felülmúlja a mi Shermanjainkét.
A németek füstmentes lőport használnak, ami jelentősen megnehezíti, hogy kiszúrjuk őket, ha rejtekhelyről lőnek ránk; ugyanakkor a mi lövegeink tüzét könnyen észreveheti a figyelmes ellenség - akár nagy távolságból is. A Mark V és Mark VI nehéz páncéllemezei könnyen állják a lövéseinket, míg a mi páncélzatunkat könnyedén áttörik nagy teljesítményű lövegeikkel.
Általánosan azt mondhatom, hogy Shermanjaink többé-kevésbé felvehetik a versenyt a Mark III-as és Mark IV-es harckocsikkal, de a Mark V-ösök és Mark VI-osok külön kategóriát jelentenek, jobb kialakításuknak, nehezebb páncélzatuknak, jobb manőverező-képességüknek, messze jobb lövegeiknek és irányzékaiknak, valamint a kiváló muníciónak köszönhetően."
Tac 5 George C. Maurer, irányzó:
"Nemrégiben történt Németországban, Krefeldtől északra. Tempósan haladtunk előre, amikor a szakaszvezető - akinek történetesen én voltam az irányzója - egy "fritz tankot" vett észre. Távolról egy Mark V-ösnek vélte. Adtam neki kettőt úgy 750 yardról [658,8 méter- RB], ő is küldött nekünk kettőt a homlokpáncélzatunkon át. Azt kell gondoljam, hogy ez elég bizonyíték volt arra, hogy nekik jobb harckocsijuk van - a lövegről már nem is beszélve!"
Tec. 5 M.L. Hall:
"A belgiumi Rumainnál vívott csatában láttam, amint a századparancsnok harckocsija mintegy 600 yardról [548,6 méter- RB] rálő egy Mark V-ösre. Minden lövése lepattant a homlokpáncélzatról. Ugyanezen a reggelen néhány harckocsinkat a páncélzatuk legvastagabb pontját átlőve semmisítették meg."

Egy Panther Ausf. G prédára vár, 1945 tavasza
Egy Panther Ausf. G prédára vár, 1945 tavasza

Sgt. Chester J. Marczak:
"A németek nagy kezdősebességű lövegjeikkel és feljavított gránátjaikkal át tudják törni a legvastagabb páncélzatunkat is. Abból a távolságból, ahonnét nekünk öngyilkosság volna tüzet nyitni, ők kilőnek minket. Amire szükségünk van: erősebb páncélzat, nem feltétlenül nagyobb, de magasabb kezdősebességű löveg, fokozott teljesítményű lőszerek és olyan megoldások, amik képessé tesznek minket gyorsabb manőverezésre és élesebb fordulásra. Sokszor láttam már, hogy a légierőt hívták a szétszórt harckocsik elintézésére, mintsem hogy hagyják páncélosainkat lemészárolni. Mindannyian tudjuk, hogy a német harckocsik messzemenően jobbak bármihez képest, amit mi harcba tudnánk vetni. Kisebb területen képesek megfordulni, mint a saját hosszuk. Hogy tudnánk oldalba kapni őket, ha csak annyit kell tenniük, hogy fordulnak egyet és felénk tartják homlokpáncélzatukat? A homlokpáncélzatuk gyakorlatilag sebezhetetlen a mi 75-öseinkkel szemben, hacsak nem kerülünk kivételesen közel hozzájuk - és ők persze sosem engednek olyan közel. Van egy jó tankunk - parádézni és gyakorlatozni - de ütközetben csupán potenciális koporsó. Én tudom! Égve hagytam el őket miután a németek első néhány lövése áttörte a legvastagabb páncélzatunkat."
Sgt. Leo Anderson:
"Néhány dolog, amit a csatákban láttam, felkavaró és megrázó volt minden harckocsizó számára. Sokszor láttam, ahogy a páncélosaink harcba keveredtek a német harckocsikkal. Alaposan elvertek minket! Lövegjeik és páncélzatuk messze jobb, mint a mienk. Egy konkrét esetben, a németországi Wurselentől északra épp a célunk felé tartottunk, amikor német páncélosok tüzet nyitottak ránk. Egyszer csak két Mark V-öst fedeztünk fel mintegy 2800-3000 yardra [2560-2743 méter- RB]. Ekkor páncél-vadászaink és harckocsiink tüzet nyitottak rájuk. Az irányzók pontosan céloztak, de lövegeinknek nem volt elég ereje, hogy kilőjék őket. Láttam, ahogy páncélvadászaink és önjáró lövegeink közvetlen találatot érnek el, de gránátjaik lepattantak a fritzekről. A fritzek lövegei persze nem hibáztak: három páncélvadászt és egy Shermant lőttek ki 2800-3000 yardról. Ha olyan jó tankjaink lettek volna, mint a németeknek, esélyük sem lett volna."
Sgt. Francis W. Baker, harckocsi parancsnok
"1944. november 20-ának reggelén, egy 76 milliméteres löveggel felfegyverzett Sherman harckocsi parancsnoka voltam. A németek gyalogsági ellentámadást indítottak, amelyet legalább három Mark V-ös támogatott. Utasítottam az irányzómat, hogy lőjön a legközelebbi célpontra - ami úgy 800 yardnyira [731,5 méter- RB] lehetett tőlünk- és ő oldalba kapta úgy, hogy tisztán láttam. Meglepetéssel és rettegéssel tapasztaltam, hogy a lövedék lepattant az oldaláról. Az irányzóm hat lövést adott le a harckocsi különböző pontjaira: a toronytól a lánctalpakig. A német páncélos gondolván, hogy valószínűleg páncélvadász támogatásunk is van, visszavonult. Teljesen ledöbbentett, amikor mozogni láttam azt követően, hogy hétszer eltaláltuk lövegünkkel. Ugyanekkor egy 90 milliméteres páncélvadász [M36 - RB] jelent meg a jobbunkon, ezt a parancsnoknak jeleztem, ő erre a tank felé fordult. Egy jól irányzott lövéssel lángba borította. Majd a tornyot balra fordítva egy másikat is eltrafált."
2nd Lt. Frank Seydel Jr., szakaszvezető:
"Március 3-án Bosinghovennél mintegy 600 yardról [548,6 méter- RB] tűz alá vettem két német Mark V Panther harckocsit. Először egy páncéltörő gránátot lőttem rá a 76 milliméteresből. Láttam, ahogy a lövedék eltalálja a célt és lepattan a levegőbe! Újra lőttem úgy 500 yardról [457 méter- RB] és újabb találatot értem el; miután még tízet belelőttem páncéltörőből és repeszből vegyesen - a német páncélos égve maradt hátra. Ez az élmény bebizonyította számomra, hogy a németek páncéllemezeinek minősége felülmúlják a miénket, de a toronyforgató mechanizmusuk gyengébb. Azért mondom ezt, mert amíg a fenti események zajlottak, visszavonulóban voltam, hogy jobb pozíciót vehessek fel - az ellenség gránátjai mind elénk csapódtak be."
Sgt. Ameth Anderson, harckocsi parancsnok:
"Harckocsiink nem rendelkeznek megfelelő páncélzattal ahhoz, hogy harcba keveredjenek vagy ellenálljanak bárminek is, hacsak nem könnyű fegyverekről van szó. Mi nem tudjuk átütni a páncélzatukat a 75 milliméteres lövegeinkkel, hacsak nem kerülünk 1000 yardnál [914,4 méter- RB] közelebb. Egyszer hat gránátomba került (repesz és páncéltörő vegyesen), hogy 1200 yardról [1097,3 méter- RB] kilőjek egy Mark V-öst. Ha erősebb fegyverzünk lett volna, akkor könnyű célpontot jelentett volna. A német harckocsik lassabbak, mint a mieink. Könnyű őket lemanőverezni, de páncélzatunk nem bírja ki fegyverzetük támadását. Füstgránátjaink viszont kiválóan használhatóak bármi ellen; úgy tapasztaltam a németek nem szeretik. Egy Mark V-öst ötször találtam el a tornyán és a homlokpáncélzatán páncéltörő gránáttal, majd további négyszer repeszgránáttal - kevesebb, mint ezer yardról [914,4 méter- RB]; végül egy füstgránát oldotta meg a problémát, amikor a lövegének tövében eltalálta."
Sgt. Lawrence E. Gentry, harckocsi parancsnok:
"Amikor a belgiumi Celles-nél harckocsikkal ütköztünk meg, megfigyeltem 75 milliméteres lövegünk lövéseit, amint egy német Mark V-ösre tüzelt mintegy 800 yardról [731,5 méter- RB]. Láttam, amint a lövedékek lepattannak a Panther (Mark V) tornyáról; arra kényszerítve minket, hogy nehezebb fegyvereket hívjunk segítségül a támadás befejezéséhez. Amíg vártunk, a Panther 2000 yardról [1828 méter - RB] két M4 Shermant lőtt ki a harccsoportunk bal szárnyáról."
Tec 5 John Sadlak, vezető:
"A németországi Floverichnél a 75 milliméteres löveg hatástalanak bizonyult. Három 400 yardról [365 méter - RB] kilőtt páncéltörő gránátot láttam lepattanni egy Mark V-ös homlokáról. A Mark V-ös 75 milliméterese keresztül lőtte az M4-est! Első lövése ugyanekkora távolságból áthaladt a páncéltesten megsemmisítve a harckocsit."
Tec 4 Melvin O. Evens:
"1944. november 17-én a németországi Puffendorf közelében tanúja voltam, ahogy öt páncéltörő gránát csapódik egy Mark V-ösbe. Négy ezek közül lepattant, és csupán egy tört át. Mind az öt lövés a harckocsi oldalát érte."
Cpl. George C. Miller:
"1944. november 17-én a németországi Puffendorf mellett 76 milliméteresemmel rálőttem egy német Mark V-ösre. A lövedék egyszerűen lepattant a homlokpáncélzatról. A távolság mintegy 800 yard [731,5 méter- RB] volt. Az ellenség visszalőtt: a lövedék a jobboldalon hatolt be, átment a meghajtó rendszeren, és a torony alatt állt meg. Ez a Mark V-ös harckocsi egy 75 milliméteres löveggel volt felfegyverezve."

Hátrahagyott Panther Ausf. G valahol a nyugati  fronton.
Hátrahagyott Panther Ausf. G valahol a nyugati fronton.

Sgt. Tohmas P. Welborn:
"1944. augusztus 5-én a francia St. Sever Calvados közelében tanúja voltam, amint egy Mark V-ös kilőtt három M4-est és három M5-öst, miközben nem kevesebb, mint tizenöt 75 milliméteres páncéltörő gránát-találat érte mintegy 700 yardról [640 méter - RB]. Mindegyik lepattant róla kivéve a tizenhatodik, amelyik végül is kivonta a forgalomból."
Major Paul A. Bane, Jr., ExO 3rd Bn 67th Armored Regiment:
"Én a löveget tekintem a harckocsi legfontosabb jellemzőjének. Az amerikai M4-es alulfegyverzett a Mark IV-gyel (Special) szemben, melyet egy csőszájfékkel ellátott nagy kezdősebességű löveggel fegyvereztek fel. Tűzerőben a Mark V (Panther), a Mark VI (Tiger) és újabban a Tiger II (Royal) messze felülmúlja a 75 és 76 milliméteres lövegekkel felfegyverzett M4 közepes harckocsikat. Megfigyeléseim szerint harckocsiink fegyverzete nem képes áttörni a német Mark V és Mark VI páncélosok homlokpáncélzatát. Ez olyan rövid távolságok esetén is igaz, mint 300-500 yard [274-457 méter - RB]; azonban a német Mark V és Mark VI-osok 2500-3000 yardról [2286-2740 méter - RB] kilövik a mi közepes harckocsiinkat. A Ruhr folyónál végrehajtott novemberi támadás során Gerönsweiler közelében ezredünk harccsoportját többször feltartóztatta, és megállásra kényszeríttette egy vagy két nagytávolságból tüzelő Mark V-ös vagy Mark VI-os. Egy szakasznyi M4-es támadt az egyik Mark V-ösre, amelyet legalább tíz 75 és 76 milliméteres páncéltörő gránát-találat ért úgy 1500 yardról [1371 méter - RB] anélkül, hogy megsemmisítette volna. Ugyanez a Mark V-ös megsemmisített vagy harcképtelenné tett négy közepes harckocsit kevesebb, mint öt perc alatt."
Sgt. Frederick H. Wilson, harckocsi parancsnok:
"Nekem azt tanították, hogy tankjaink sokkal mozgékonyabbak, mint a németeké. Pár napja bebizonyosodott számomra, hogy ez nem így van. A német Mark V-ös, ami sokkal nehezebb, mint a mi M4-esünk, könnyedén kerülgetett minket egy nagyobb mezőn. Éles fordulatokat és irányváltásokat végzett kisebb helyen, mint ahogy mi tehetnénk ugyanezt. A német harckocsiknak szélesebb lánctalpuk van, és nem ragadnak le olyan könnyen a sárba, mint mi."
Cpl. Virgil Townsend, irányzó:
"Amikor a németországi Gerönsweilert támadtuk, a jobb szárnyunknál egy szakasznyi Mark V-ös foglalt tüzelőállást egy magaslaton, és kilőtte néhány harckocsinkat mintegy 3600 yardról [3292 méter - RB]. Kívül estek M4 harckocsiink 75 milliméteres lövegeinek lőtávolságán. Hogy tűz alá vegyem őket, olyannyira fel kellett emelni a lövegcsövet hogy a páncélosok kívül esetek az irányzék beosztásán. Sikeresen távol tudtuk őket tartani, de kárt nem tehettünk bennük."
PFC Vernon M. Barnett, segédvezető/rádiós:
"Amikor parancsnokként szolgáltam Ubachnál, Németországban, két Mark V-ös nyitott tüzet ránk úgy 2000 yardról [1828 méter - RB], két páncélosunkat megsemmisítve ezzel. Láttam amint néhány M4-esünk közvetlen találatot ért el, de gránátjaik nem törtek át a németek páncélzatán. Az ellenséget visszaszorítottuk, de veszteséget nem szenvedtek."
S/Sgt. Curtis H. Atkinson, szakaszvezető:
"Egy ütközetben szakaszom éppen célja felé haladt, mikor két Mark V-ös tüzet nyitott ránk úgy 800 yardról [731,5 méter- RB]. Első három lövésük lángba borította szakaszom három harckocsiját, és a maradék kettőt is kilőtte volna, ha nem húzunk ki gyorsan egy füstfüggönyt. Shermanem 75 milliméteresével lőttünk rá szüntelenül, de hasztalan: mindegyik lepattant az oldaláról."

Az amerikai fegyveres erők statisztikái szerint egy Panther kilövéséhez átlagosan öt Shermant kellett feláldozni. Ez a szám a T-34-es esetén kilenc körül mozgott.
A Vörös Hadseregre is nagy benyomást tett a német páncélos. A szovjetek 1943. óta annyi működőképes Pantherre tettek szert, hogy számos kisebb alakulatot szereltek fel velük. Ilyen volt a Sztonikov hadnagy által vezetett Gárda-század is. Az egység egészen 1945 tavaszáig Párducokon harcolt. 1945 márciusában az egységnek még mindig három Panther Ausf. A-ja harcolt Prága egyik negyedében.

Sztonikov hadnagy Pantherei
Sztonikov hadnagy Pantherei

A szovjetek nagy becsben tartották a Panthereket - mindig a legeredményesebb szovjet harckocsizók kapták őket egyfajta "díjként". 1944-ben a típus műszaki leírását is lefordították oroszra, és elfogott német szerelőket is szolgálatba állítottak, hogy Pz.Kpfw. V-ös "flottájukat", minél tovább üzemben tarthassák. Az elfogott Párducok eleinte eredeti festésükkel harcoltak a szovjetek oldalán, később azonban néhányat zöldre festettek és fehér csillaggal látták el a megkülönböztetés végett.(lásd: ábra) A német harcjárművek rendszerbe állítása egyre általánosabbá vált szovjet erőknél, mint ahogy azt az alábbi dokumentumrészlet is bizonyítja: "Javasolt, hogy a Vörös Hadsereg vegye használatba az olyan zsákmányolt német páncélosokat, mint a StuG III-as vagy Pz.IV-es, megbízhatóságuk és a pótalkatrészek könnyű hozzáférhetősége okán. Az új Panther és Tiger harckocsikat pedig addig használják, amíg meg nem hibásodnak - anélkül hogy megpróbálnák megjavítani őket. Rossz a hajtóművük, az erőátviteli rendszerük és a futóművük." - a Vörös Hadsereg Fegyverügyi Hivatala, 1944.
Kisebb mennyiségben a brit (pl. 6. Coldstream Guards Tank Brigade), kanadai, amerikai és francia egységek is rendszerbe állították a harckocsit. Két Párducot a lengyel Honi Hadseregnek (Armia Krajowa) is sikerült zsákmányolnia a varsói felkelés során, 1944. augusztus 2-án. A "Radoslaw-csoport" által használt Párducok közül az egyik augusztus 8-án, a másik 11-én került veszteséglistára. Néhány Panther a francia ellenállás kezére jutott, akik 1944 közepén Rouen térségében vetették be őket, ahol ezek közül kettő a s.SS-Pz.Abt 102 nehézpáncélosainak áldozatául esett.
1943-ban Japán is vásárolt egy korai gyártású Panther Ausf. D-t egy Tiger Ausf. E-vel együtt, azonban egyik sem került leszállításra az egyre romló hadi helyzet miatt. Japán végül a német hadseregnek (Heer) "adta kölcsön" a két harckocsit gyakorlatilag véglegesen.
A harckocsi kiválóságát az is bizonyítja, hogy zsákmányolt példányait a Francia Hadsereg is rendszeresítette. 1947-ben a Mourmelonban állomásozó 503. páncélosezred I. zászlóaljában ötven Panther szolgált, valamint további Pantherek és Jagdpantherek állomásoztak Satory-ban és Bourges-ben is. A típus egészen az 50-es évek közepéig rendszerben maradt. Kisebb mennyiségben Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, és Románia is hadrendbe állította a típust, a háborút követően. (Bulgária 15 Panthert tartott hadrendben 1946 végéig)

A francia hadsereg Pantherekből és amerikai féllánctalpasokból álló hadoszlopa
A francia hadsereg Pantherekből és amerikai féllánctalpasokból álló hadoszlopa

A Panther kiemelkedő konstrukciónak bizonyult, mint ahogy azt a fenti nyilatkoztok is bizonyítják. Minden kétséget kizárólag a Pz.Kpfw. V volt a második világháború legjobb német harckocsija, hiszen egyesítette magában mindazt, ami egy tökéletes harckocsihoz szükséges: a tűzerőt, a védelmet és a mozgékonyságot. Ez a típus jelentette egy új harckocsi-kategória alapját, amit Main Battle Tank (MBT) néven ismer a szakirodalom. A Panther megalapozta a nyugati harckocsifejlesztés új irányát. A háború után a francia DEFA cég tovább gyártotta a 7,5 centis L/71-es Kw.K. 42-es löveget, amelyet könnyű harckocsikba és páncélgépkocsikba (pl. EBR-75) építettek. Izrael állam hadserege is ezt a löveget választotta M50-es Super Shermanjaik modernizálásához. Sőt, 1949-ben az izraeli hadvezetés a Panther egy módosított változatának hazai sorozatgyártását tervezte, ez azonban nem valósult meg.
1949 és 1952 között a Franciaország által fejlesztett AMX-50 jelzésű harckocsi is szemmel láthatólag a Pz.Kpfw V-ös vonásait hordozza magán. A típus végül nem került gyártásba - Franciaország az amerikai M47-est rendszeresítette.
A Panther kiválósága ellenére számottevően nem tudta befolyásolni a háború menetét, mivel túl későn és viszonylag kis számban állt csak rendelkezésre, azonben jelentős mérföldkő volt a harckocsik fejlődésének útján.

Panzerkampfwagen V Panther (Sd.Kfz. 171)

Általános

Ausf. D

Ausf. A

Ausf. G

Jármű típusa

Közepes harckocsi

Gyártó cég(ek)

MAN, Daimler-Benz, MNH, Henschel

MAN, Daimler-Benz, Demag, MNH, Henschel

MAN, Daimler-Benz, MNH

Hadrendbe állítás

1943

1943
1944

Kezelők száma

5 fő

Méretek

 

Harci tömeg

44,8t

45,5t

Teljes hossz

8860mm

Páncéltest hossza

6880mm

Szélesség

3400mm

Magasság

2980mm

Hajtómű

 

Motor

Maybach HL 230 P30 típusú 12 hengeres benzinmotor

Teljesítmény

700 LE @ 3000 fordulat/perc

Tüzelőanyag- tartály

720l

Teljesítmény

 

Max. sebesség országúton

46 km/h

Max. sebesség terepen

24-30 km/h

Hatótávolság országúton

177 km

Hatótávolság terepen

89 km

Fordulósugár (min./max.)

4,7 m/79 m

Kapaszkodó képesség

35 fok

Lépcsőmászó képesség

0,9 m

Árokáthidaló képesség

2,45 m

Gázlómélység

1,9 m

Fegyverzet

 

Fő fegyverzet

7,5 centiméteres Kw.K. 42 típusú löveg

Csőhossz

L/70

Kiegészítő fegyverzet

Két 7,92 mm MG34

Lőszer-javadalmazás (fő/kiegészítő)

79/4104

79/4200

82/4200.

Páncélzat

Ausf. D

Ausf. A

Ausf. G

Páncéltest eleje
(vastagság/dőlésszög)

60mm/35fok

60mm/35fok

60mm/35fok

Páncéltest eleje,
a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög)

80mm/35fok

80mm/35fok

80mm/35fok

Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög)

40mm/60fok

40mm/60fok

40mm/60fok

Oldalak
(vastagság/dőlésszög)

40mm/50fok

40mm/50fok

50mm/60fok

Torony eleje
(vastagság/dőlésszög)

100mm/80fok

110mm/79fok

110mm/79fok

Lövegpajzs
(vastagság/dőlésszög)

100mm/íves

100mm/íves

100mm/íves

Torony oldala
(vastagság/dőlésszög)

45mm/65fok

45mm/65fok

45mm/65fok

Torony hátsó része (vastagság/dőlésszög)

45mm/65fok

45mm/65fok

45mm/65fok

Torony teteje (vastagság/dőlésszög)

16mm/0-7fok

16mm/0-7fok

16mm/0-7fok

Panther-gyárak a Birodalomban: Nürnberg, Kassel, Duisburg, Hannover és Berlin
Panther-gyárak a Harmadik Birodalomban: Nürnberg, Kassel, Duisburg, Hannover és Berlin

Gyártott mennyiség 1938-ig 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 Összesen
Panther Ausf. D - - - - - 842 - - 842
Panther Ausf. A - - - - - 908 1292 - 2200
Panther Ausf. G - - - - - - 2321 632 2953

Típusváltozatok:

  • Befehlswagen Ausf. D/A/G (Sd.Kfz.267) - Parancsnoki változatok
  • Befehlswagen Ausf. D/A/G (Sd.Kfz.268) - Légi összekötő változat
  • Beobachtungspanzer Panther Ausf. D - Tüzérségi megfigyelő változat
  • Bergepanther (Sd.Kfz.179) - Műszaki-mentő változat
  • Munitionspanzer Panther - Lőszerszállító változat
  • JagdPanzerV Jagdpanter - páncélvadász változat
  • Flakpanzer V Coelian - 2 db 3,7 vagy 5,5 centiméteres légvédelmi löveggel felszerelt légvédelmi-páncélos (csak terv)
  • Flakpanzer V /Grille 10 - 8,8 centiméteres légvédelmi löveggel felszerelt változat (csak terv)
  • Grille 10 -10 cm önjáró löveg (csak terv)
  • Grille 10 -10,5 cm leFH 43/35 löveggel felfegyverzett önjáró löveg (csak terv)
  • Minenraumpanzer Panther- Aknamentesítő változat (prototípus)
  • Ramschaufelpanzer Panther - Torlólappal szerelt műszaki-utász változat
  • Munition Schlepper Panther - Lőszerszállító változat (2 példány készült)
  • Munition Schlepper/Waffentrager Panther (csak terv)
  • Grille 12 mit 12,8 cm K 43/44 - Krupp által tervezett, 128 milliméteres löveggel felszerelt változat (csak terv)
  • Skorpion mit 12,8 cm K 43- Rheinmetall által tervezett, 12,8 centiméteres löveggel felszerelt változat (csak terv)
  • Grille 15- 15 cm sFH 43/44 tarackkal felfegyverzett (csak terv)
  • 88mm Flakwagen Panther- 8,8 centiméteres légvédelmi löveggel felszerelt változat (csak terv)
  • Sturmpanther - 15 cm StuH 43/1 löveggel felfegyverzett tűztámogató változat (csak terv)
  • Panther 10,5 centiméteres rakétavetővel (csak terv)
  • Panther II (prototípus)

Források:

  • Thomas L Jentz: Germany's Panther Tank - The Quest for Combat Supermacy, Schiffer Publishing Ltd., Atglen (USA), 1995.
  • Dr. Számvéber Norbert: A hazáért mindhalálig; Regiment magazin, I. évfolyam 2005/4
  • Dr. S. Hart - Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja és Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1999.
  • Dr. Matthew Hughes-Dr. Chris Mann: A Párduc harckocsi, Hajja és Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2000
  • www.achtungpanzer.com
  • www.onwar.com
  • www.feldgrau.com
  • www.custermen.net
  •  
  • A cikk forrása www.panzerkeil.dre.hu, szerzője: RB. Minden jog fenntarva!
    rb84@freemail.hu
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.