Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Panzerkampfwagen V Panther

2008.08.22

Panzerkampfwagen V Panther
Panzerkampfwagen V Panther

A cikk forrása www.panzerkeil.dre.hu, szerzője: RB. Minden jog fenntarva!
rb84@freemail.hu

 

Pz.Kpfw. V. Panther Ausf. A
Pz.Kpfw. V. Panther Ausf. A

A Wehrmachtot a Barbarossa hadművelet során sokkolta a találkozás a szovjetek T-34-es közepes harckocsijával. 76,2 milliméteres (L/41.5) lövege, döntött páncélzata és nagy méretű futógörgői biztosították fölényét minden 1941-ben rendszerben álló német harckocsival szemben, és ez komoly aggodalmat váltott ki a német katonai vezetés köreiben, mint azt a következő idézetek is bizonyítják:

"Nagyon aggasztó" - Heinz Guderian tábornok, a 2. Páncélos Hadsereg parancsnoka.
"A világ legjobb harckocsija!" - Ewald von Kleist tábornok, 1. Páncélos Hadsereg.
"Semmi hozzá hasonlónk sincs!" - F.W. Mellenthin tábornok, XLVIII. Páncélos Hadtest parancsnoka.

1941. november 18-án a Wa.Prüf. 6 vezetőjével, Fichtner ezredessel az élén egy különleges "páncélos-bizottság" (Panzerkomission) érkezett a keleti fronton harcoló Heintz Guderian vezérezredes vezette 2. Páncélos Hadsereghez, hogy elsőkézből tájékozódjon a hadszíntér sajátosságairól, az ellenséges páncélosok képességeiről. A hadszíntér-látogatást követően a mérnökökből és katonatisztekből álló bizottság 1941. november 25-én kiadta azt a jelentését, amely tartalmazta a következő generációs német harckocsik tervezésére vonatkozó irányelveket.
A jelentés alapján a Heereswaffenamt harcjárművek fejlesztésért felelős osztálya (Wa.Prüf. 6) felkérte a Daimler-Benz és a MAN cégeket egy új, 30 tonnás harckocsi megtervezésére. A 7,5 centiméteres L/70-es csőhosszúságú löveggel felszerelt torony megtervezése és gyártása a Rheinmetall-Borsig vállalat feladata volt. A Daimler-Benz VK 30.02(DB) jelzésű prototípusa készült el elsőként 1942 márciusában. A VK 30.02(DB) az 1942 januárjában elutasított típus tervén, a VK 3001-esen alapult, amely lényegében a T-34-es másolata volt.

A Daimler-Benz VK 3002-ese
A Daimler-Benz VK 3002-ese

1942 áprilisára elkészült a MAN cég VK 30.02(M) jelzésű prototípusa is. A program május 11-én kapta a "Panther", azaz a "Párduc" nevet. A két prototípus próbáinak végeztével május 14-én Hitler döntése alapján a Daimler-Benz T-34 "klónja" helyett a MAN típusát választották ki sorozatgyártásra. A VK 30.02(DB) kudarcának fő oka az a számos technikai probléma volt, amelyek kijavítása túl sok energiába és pénzbe került volna, de nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy a harcmező zűrzavarában könnyen össze lehetett téveszteni a T-34-essel, és ez nyilvánvalóan növelte volna a saját maguknak okozott veszteséget. Egy másik súlyos problémája a Daimler-Benz típusának az volt, hogy kialakításából adódóan (pl. hátsó meghajtás) nem lett volna képes a Rheinmetall-Borsing gyártmányú torony befogadására, ezért a sorozatgyártás mielőbbi megkezdése lehetetlenné vált. A cseh Skoda cég "saját szakállára" szintén kidolgozta egy, a T-34-eshez hasonló kialakítású harckocsi tervét Panzerkampfwagen T-25 néven. A cseh tervezésű páncélos számos újítást tartalmazott: például egy forgótáras öntöltő rendszerrel ellátott 7,5 centis félautomata löveget. A Skoda tervét azonban elutasították, mivel kicsit megkésett: a MAN és a Daimler-Benz már a prototípusok tesztelésénél tartott, míg a csehek csupán egy tervrajzzal rendelkeztek.
A MAN tervei alapján készült két harckocsi (Versuchs-Panther) 1942. november 8.-14. között zajlott próbái sikerrel zárultak. Az első új típusú harckocsi 1943 januárjában készült el, amely most már hivatalosan a Panzerkampfwagen V Panther Ausf. D jelölést kapta. A Párduc oldalanként nyolc átlapolt futógörgővel és 660 milliméteres széles lánctalpakkal rendelkezett. A görgők a harckocsin kereszt irányban rögzített ikertorziós rugók külső részére szerelt karokhoz voltak erősítve. Mindegyik tengelyre két 860 milliméter átmérőjű, gumírozott peremű kerékből álló egység került. A kiváló felfüggesztésnek és az átlapolt futóműrendszernek köszönhetően a Panther kiemelkedő menettulajdonságokkal rendelkezett, annak ellenére is, hogy a sorozatgyártott példányok tömege jóval meghaladta a tervezett 30-35 tonnát.
A Párduc hajtóművéről az akkori Németországban harckocsimotorok terén gyakorlatilag monopóliummal rendelkező Maybach Motorenbau GmbH gondoskodott. Az első kétszázötven darab D-sorozatú (Ausf. D) Párducokba a cég HL210 P30 típusú motorját építették, amely 3000-es fordulatszámon 650 lóerős teljesítményt nyújtott. A 21 literes HL210-es azonban nem bizonyult elegendőnek a megnövekedett tömegű harckocsi kellően dinamikus mozgatásához. Ezért a Párducokba ezt követően már az erősebb (700LE/3000ford./min), 23 literes HL230 P30-as motort építették. Ettől ugyan nem lett gyorsabb, de gyorsulása és kapaszkodó képessége jelentősen javult. A magas fordulatszám számos meghibásodáshoz vezetett, ezért 1943 novemberét követően a HL 230 P30-as motorok percenkénti fordulatszámát 2500-ban maximalizálták, aminek következtében a Panther maximális országúti sebessége 54,9 km/h-ról 45,7 km/h-ra csökkent, ugyanakkor a motor élettartama és megbízhatósága nőtt. A motor leszabályozása a jármű más mozgékonysági mutatóit jelentősen nem befolyásolta.
A Párduc kormányzását eleinte a lánctalpas járműveknél megszokott módon: a kuplung felengedésével, illetve a lánctalpak fékezésével végezték. A németül Kupplungslenkgetriebe-nek nevezett kormánymű nem igazán felelt meg a fejlesztés során negyvenöt tonnásra "hízott" monstrum vezérléséhez: a fékek gyakran túlmelegedtek, és a harckocsi mozgása is kissé szaggatottá vált a forduláskor. Az első 23 harckocsi legyártását követően 1943 márciusától a Párducokat sokkal kifinomultabb, rögzített fordulósugarú kormányművel látták el. Einradienlenkgetriebe elnevezésű, igen bonyolult rendszert arra tervezték, hogy a jármű a kormányzás során se veszítsen lendületéből. A jármű fordulásának íve, sugara attól függött, hogy milyen sebességfokozatba kapcsolták a sebességváltót: az első fokozat 5, a második fokozat 11, a harmadik fokozat 18, a negyedik fokozat 30, az ötödik fokozat 43, a hatodik fokozat 61, a hetedik fokozat pedig 80 métersugarú körvonal mentén kormányozta a Panthert. Az élesebb fordulókhoz szükség esetén a fékekkel is besegíthettek a páncélos elfordításába.
A német páncélosok 1942-ig négyszögletű, "doboz" kialakításúak voltak, többé-kevésbé merőleges felületekkel rendelkeztek, amelyek azonban nem nyújtottak kellő védelmet, mint ahogy az 1941-ben a keleti fronton be is bizonyosodott. A Párduc páncélzatának megtervezésekor mintául a T-34-es döntött páncélzata szolgált. A döntött páncélzat nyújtotta védelem - amellett, hogy egy bizonyos szögtartományban érkező lövedékek lepattanhatnak róla - egyszerű elemi geometrián alapul, miszerint egy adott vastagságú döntött páncéllemezben a lövedéknek hosszabb utat kell megtennie, mint egy azonos vastagságú függőlegesben. A német mérnökök ezt felhasználva alkották meg a Párduc páncéltestét, amely 16 és 80 milliméter közötti vastagságú, viszonylag meredek szögben hegesztéssel összeillesztett páncéllemezekből állt, és rendkívül hatékonynak bizonyult. A Panther szemből gyakorlatilag sebezhetetlen maradt az új szovjet nehéz harckocsik 1944-es megjelenéséig (pl. IS-122 más néven IS-2), amennyiben ötszáz méternél távolabb tudta tartani ellenfeleit.
A védelem növelése érdekében a harckocsikat 1943 augusztusától kezdve - a kurszki csata eseményeiből okulva - kötény páncélzattal (Schürzen) is ellátták. A jármű oldalára erősített páncéllemezek a szovjet páncéltörőpuskák ellen nyújtottak hatékony védelmet, amelyek azt megelőzően könnyedén átütötték a Panther mindössze negyvenmilliméteres oldalpáncélzatát. A Schürzen később az amerikai és brit páncéltörő rakétákkal (pl. Bazooka, PIAT) szemben is hatékony védelemnek bizonyult. Szintén 1943 augusztusától kezdve kezdték alkalmazni a Zimmerit nevű antimagnetikus anyagot. A Zimmerit a páncéltest felületeire felhordva, a mágnesesen tapadó harckocsielhárító-aknák tapadását lett volna hivatott megakadályozni. Az ilyen típusú fegyverek azonban nagyon ritkák voltak, ezért 1944 szeptemberében a gyárakban felhagytak a Zimmerit használatával. A korai Párducokat ködgránátvetővel is felszerelték, de mivel ezek megbízhatatlannak és feleslegesnek bizonyultak, 1943 júniusától nem szerelték fel velük a harckocsikat.

A Kw.K. 42 páncéltörő képessége a távolság és a lőszer függvényében
A Kw.K. 42 páncéltörő képessége a távolság és a lőszertípus függvényében

A Párduc főfegyverzetét (lövegét) és tornyát a Rheinmetall-Borsig cég fejlesztette ki. A követelmény szerint a lövegnek 140 milliméternyi páncélzatot kellett átütnie 1000 méteres távolságból. A fegyver alapjául a rendkívül sikeres PaK 40 típusú 7,5 centiméteres páncéltörő löveg szolgált, amely módosított formában, Kw.K. 40 néven, L/43-as illetve később L/48-as csőhosszúsággal a Pz.Kpfw. IV-es harckocsik főfegyverzete volt. Több, különböző csőhossz kipróbálását követően az 1942 júniusában végzett próbán az L/70 kaliberhosszúságú löveggel sikerült elérni a kitűzött célt. Az új löveget Kw.K. 42 jelzéssel kezdték el gyártani. A löveget félautomata zárszerkezettel és elektromos elsütő mechanizmussal látták el. A hátrasiklás csökkentése érdekében a lövegre kétkamrás csőszájféket szereltek. A Kw.K. 42-es kiváló páncéltörő lövegnek bizonyult: 3000 méteres (!) távolságból is képes volt megsemmisíteni a Vörös Hadsereg páncélos erejének gerincét adó T-34-es típust. A löveg pontosságát jól mutatja az a vizsgálat, amely szerint egy átlagos tüzér Pzgr.39/42 típusú páncéltörő gránáttal tüzelve 1000 méteres távolságból 97, míg 2000 méteres távolságból 49 százalékos valószínűséggel ért el találatot. Kiváló fegyverzetének és a nemkülönben kiváló optikai irányzéknak köszönhetően a Párduc olyan távolságból semmisíthette meg ellenfeleinek többségét, amelyből azoknak esélyük sem volt ugyanezt megtenni.
A Párduc lőszer-javadalmazása az Ausf. A és az Ausf. D változatok esetében 79 gránátból, az Ausf. G esetében pedig 82 gránátból állt. A nagy hatótávolságú rádióval felszerelt parancsnoki Párducok (Panzerbefehlswagen Panther - Sd.Kfz. 267) lőszer-javadalmazása csupán 64 gránátot tett ki. A Pz.Kpfw. V-ös lövegéhez három gránáttípust rendszeresítettek. A legelterjedtebb és legfontosabb a Pzgr.39/42 típusú páncéltörő lőszer volt. Ezt a típus egy hagyományos nyomjelzős páncéltörő gránát volt, amelyet robbanótöltettel is elláttak: a páncélzaton áthatolva a jármű belsejében robbant fel, ezzel másodlagos detonációkat okozva.
A másik fontos gránáttípus a Sprgr.42 jelzésű repeszromboló gránát volt, amellyel az ellenséges erődítésekkel, illetve gyalogsággal lehetett felvenni a harcot. A repeszromboló gránát 690 grammnyi robbanóanyagot tartalmazott. Ez a két gránáttípus fele-fele arányban adta a Pantherek teljes lőszerkészletét. A harmadik lőszertípus egy különleges páncéltörő gránát volt. Az igen kemény volfrám-karbid maggal ellátott Pzgr.40/42-est különösen nehéz célpontok (pl. szovjet KV-1 és IS-2 harckocsik) megsemmisítésére használták. Ennek az űrméret alatti nyomjelzős gránátnak a páncélátütő-képessége közel másfélszerese volt a Pzgr.39/42-nek. Robbanótöltettel azonban nem rendelkezett, így kevésbé volt "halálos", mint a Pzgr.39/42-es. A Pzgr.40/42-es meglehetősen ritka volt: ha egy alakulat mégis hozzájutott néhány ládányi "szupergránáthoz", akkor azt a harckocsik között arányosan osztották szét - általában egy harckocsi sem kapott 4-5 gránátnál többet. A hiány legfőbb oka a nyersanyag: a volfrám szűkössége volt. Ez a fém a repülőgépgyártáshoz is nélkülözhetetlen volt - egyszerűen túl értékesnek bizonyult ahhoz, hogy "ellövöldözzék". A Pzgr.40/42-es gyártásával 1944 derekán teljesen fel is hagytak.

A lőszerkészlet elhelyezkedése a Panther harckocsiban
A lőszerkészlet elhelyezkedése a Panther harckocsiban

A túlélés szempontjából igen fontos tényező a torony forgási sebessége, hiszen ez behatárolta a harckocsi reakcióidejét. Az Ausf. D modell tornyát egy, a motortól független hidraulikus motor forgatta. Ez a szerkezet hatvan másodperc alatt forgatta teljesen körbe a 10,21 tonnás lövegtornyot. Az Ausf. A sorozatú Párducok toronyforgató mechanizmusa már a motor fordulatszámától függött: a maximális 3000-es fordulatszám esetén egy 360 fokos fordulathoz 15 másodperc is elég volt. A magas fordulatszám számos meghibásodáshoz vezetett, ezért 1943 novemberét követően a HL 230 P30-as motorok percenkénti fordulatszámát 2500 fordulat/perc értéken maximalizálták, ami az egy teljes fordulathoz szükséges időt 18 másodpercre növelte.
Természetesen a motoros forgatórendszer csupán a löveg körülbelüli irányba állítását tette lehetővé, az irányzó a finom irányzást mind vízszintesen, mind függőlegesen manuálisan végezte. A motor meghibásodása esetén a tornyot kézi erővel is el lehetett forgatni - erre egy nagyobb áttételű kézikerék szolgált a töltő harcállásánál.
A Párduc kiegészítő fegyverzetként két darab 7,92 milliméter űrméretű MG34-es géppuskával volt felszerelve: egyet a főfegyverzettel párhuzamosítva, egy másikat a páncéltest elején helyeztek el. Az elülső géppuskát 1943 decemberéig egy egyszerű lőrésen keresztül használták, amelyet szükség esetén le lehetett zárni. 1943 decemberétől a lőrést egy gömbcsuklós szerkezet (Kugelblende) váltotta fel, aminek köszönhetően a géppuskát állandóan tűzkész állapotban tarthatták. A gömbcsuklós géppuskát egy KZF 2 típusú monokuláris irányzékkal látták el - ez váltotta ki a rádiós periszkópját is. 1943 augusztusától kezdve a parancsnoki kupolára egy sínt hegesztettek, amelyre egy légvédelmi géppuskaállványt erősítettek. Szükség eseten a löveggel párhuzamosított géppuskát - amelyet egy csapszeg kihúzásával könnyedén ki lehetett emelni - légvédelmi állványra erősítették. A 7,92 milliméteres géppuskának inkább lélektani hatása volt mintsem fizikai: komoly kárt ritkán okoztak az ellenséges repülőknek, de a pilótát mindenképpen megzavarták a pontos célzásban. Egy harckocsi lőszer-javadalmazása 5100 darab 7,92x57 milliméteres géppuskalőszerből állt, amelyeket 34 lőszeres zsákban tároltak. Minden egyes zsák 150 darab behevederezett lőszert tartalmazott.

Gömbcsuklós géppuska a rádiós posztján
Gömbcsuklós géppuska a rádiós posztján

A Párducok irányzéka 1943 novemberéig egy, a löveggel párhuzamosított Turmzielfernrohr 12 típusú biokuláris optikai irányzék volt. Az irányzékba belenézve az irányzó hét háromszöget látott egymástól milliméternyi távolságra - ez a jelzésrendszer a mozgó célpontokra történő célzást könnyítette meg. Az irányzék képének szélén található osztások pedig a cél távolságának meghatározásában segítettek. Az irányzékot 1943 novemberében Turmzielfernrohr 12a típusú monokuláris irányzékra cserélték, amelynek nagyítását 2,5x illetve 5x nagyítás között lehetett állítani. A 7,5 centis löveg és a párhuzamosított géppuska irányzására egyaránt ugyanaz az eszköz szolgált. Az irányzó lábánál egy-egy pedál helyezkedett el, ezek a tűz kiváltására voltak alkalmasak; egyik a löveget, a másik a géppuskát működtette.
A harckocsik sikeres együttműködésének egyik alapvető feltétele a megfelelő kommunikáció volt. A Párducokban ezt a 10 Watt teljesítményű FuG5 típusú adóvevő, valamint a FuG2 típusú vevőrádiók biztosították. Mindkét típus a 27,2-33,4 MHz-es tartományon működött, az időjárási és a terepviszonyoktól függően 4-6 kilométeres hatótávolsággal. A Panther harckocsik parancsnoki változatait (Panzerbefehlswagen Panther) nagyobb teljesítményű rádiókkal is ellátták. (Lásd lejjebb!) A Párducot három különböző változatban, szériában gyártották. Az első változat az Ausf. D változat volt, amelynek 842 példánya készült el 1943 januárja és szeptembere között. A Panther Ausf. D-k főbb jellemzőit már fentebb ismertettük. A későbbi sorozatú Párducok főbb jellemzői nem változtak, csupán kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottak rajtuk végre. (Lásd az ábrán!) A többi altípus bemutatása során eme eltérések ismertetésére helyezzük a hangsúlyt.
Már 1942-ben nyilvánvaló volt, hogy a Párduc páncélvédettsége nem nyújt elegendő védelmet a keleti hadszíntér páncélelhárító eszközeivel szemben. A páncélzat utólagos megerősítése extra páncéllemezek felerősítésével megoldhatatlannak bizonyult, ezért javaslat született egy erősebben páncélozott közepes harckocsi kifejlesztésére. Az "régi-új" harckocsi 1943 áprilisában a Panther II elnevezést kapta. A Panther 60-80 milliméteres homlok- és orrpáncélzatát 100 milliméteresre növelték, a 40 milliméteres oldalpáncélzatot 60 milliméteresre változatták. Az új harckocsihoz egy teljesen új tornyot is terveztek keskenyebb lövegpajzzsal és vastagabb páncélzattal: torony elejét és oldalait 120 és 60 milliméteres páncéllemezek alkották. A változtatások eredményeként a harckocsi tömege hét tonnával nőtt. Az egyszerűbb gyárthatóság kedvéért a szintén fejlesztés alatt álló Tiger II típusú nehéz harckocsi számos elemét kívánták beépíteni az új "nehéz-Párducba". Mindkét típusba - távlati célként - jól bevált Einradienlenkgetriebe kormánymű helyett a Zweiradien-lenkgetriebe elnevezésű szerkezetet kívánták beépíteni. Mindkét típus meghajtásáról a Zahnradfabrik Fridrichshafen AK 7/200 sebességváltó és a Maybach HL230 típusú motor gondoskodott volna a tervek szerint. A két típushoz ugyanazt az acélabroncsos futógörgő rendszert tervezték (Gummisparende Laufrollen): a Panther II-nek oldalanként hét, a Tiger II-nek oldalanként kilenc görgője volt. A Panther II-es 660 milliméteres lánctalpát használták volna a Tiger II-esek hosszabb távú szállításához. A program csúszása és a Panther I folyamatos továbbfejlesztése következtében azonban a Panther II sosem került sorozatgyártásra. Csupán egyetlen példány épült belőle 1945 áprilisában: a Panther II alvázra egy "hagyományos" Panther Ausf. G torony került. Ez a harckocsi ma az Egyesült Államok fortknoxi Patton Múzeumában található.
A Párducok a kurszki csata során (1943. július 5.-13.) vettek rész először éles bevetésen, ahol megmutatkoztak a típus kiforratlanságából adódó "gyermekbetegségei", ezért a mérnökök hozzáláttak a harckocsi alaposabb továbbfejlesztéséhez. Így született meg az Ausf. A. Az Ausf. D hengerszerű ötperiszkópos parancsnoki kupoláját felváltották egy jobb kilátást biztosító, hét periszkóppal rendelkező ívesebb kialakításúval (1943 szeptemberétől). A torony homlokpáncélzatát 100-ról 110 milliméteresre növelték. A módosításokat követően az első "A" sorozatú Párducok 1943 augusztusának végén hagyták el a gyártósort. A Wehrmacth illetékesei mindig nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a harcjárműveket folyamatosan továbbfejlesszék a harctér igényeinek megfelelően. A Panther esetében ez azt jelentette, hogy a gyártás folyamán szinte hónapról-hónapra vezettek be újításokat, módosításokat, hogy a harcoló alakulatok minél modernebb felszereléshez jussanak. (Lásd az ábrán!) Ezekből mutatnánk be néhányat röviden, a teljesség igénye nélkül. A Panther Ausf. D-re, de a korai Ausf. A-kra is jellemző, a torony két oldalán található lőréseket megszüntették (1943. december). Ezzel egy időben egy új fegyvert építettek a Párducokba, amelyet a Nahverteidigungswaffe ("közel-körzeti védelmi fegyver") névvel illetek. Ez valójában egy 360 fokban körbeforgatható, 50 fokban (fixen) döntött, 92 milliméteres gránátvető volt, amelyet a torony tetőpáncélzatába építettek. Alapvető lőszere - amely az űrméretét is meghatározta - a Schnellnebelkerze 39 jelzésű ködgránát volt. Emellett egyszerű lőrésként használva a Wehrmachtnál rendszeresített szabvány rakétapisztolyt és annak lövedékeit is bevethették szükség esetén. Ilyen volt például a 2,6 cm Sprenggranatpatrone mit Zeitzünder Lp, amelyet egy 26 milliméteres, időzített gyújtóval ellátott repeszgránát volt. A 8-10 méteres hatótávolságú lövedéket a gyújtó egy másodperces késleltetés után indította be, így a gránát a földtől mintegy fél-két méteres magasságban robbant. Méretéből adódóan hatása jelentősen elmaradt egy hagyományos kézigránátétól. A repeszgránát mellett még világítórakétát és színes füstjelző lövedéket is ki lehetett lőni.
Az 1943 augusztusa után készült Párducokat már a megerősített "24 csavaros" futógörgőkkel látták el. 1943 decemberétől az elülső önvédelmi géppuskát egy gömbcsuklós szerkezetbe (Kugelblene) fogták, az addigi egyszerű zárható lőrés helyett (lásd feljebb).
Noha az "A" sorozatú Párducokat is folyamatosan fejlesztették, 1944 tavaszára a harckocsi megérett egy újabb jelentős módosításra. A harmadik és egyben a legnagyobb példányszámban gyártott változat az Ausf. G jelölést kaptat. A "G" változatnál a páncéltest felső részét újra tervezték, és oldalait az addigi 40 helyett 50 milliméteres, meredekebben döntött páncélzattal látták el. Ennek következtében nemcsak a túlélőképesség, de a harckocsi lőszerkészlete is megnőtt. A vezető előtti kémlelőnyílást, mint gyenge pontot felszámolták, és helyette egy forgatható periszkópot építettek be. A "G" változatú Párducoknál sok olyan technológiát alkalmaztak, amelyet a késlekedő, majd később végleg törölt Panther II harckocsi-program során kívántak felhasználni (ilyen volt például az acél peremes futógörgő). 1944 júniusától csatlakozási pontokat heggesztetek a torony tetejére egy 2t teherbírású emelő számára, így számos szervizelési feladat könnyebbé vált. Szeptembertől a Panther Ausf. G új, "állas" lövegpajzsot "állas" lövegpajzsot kapott, így a típus egy régi hibáját sikerült kiküszöbölni, miszerint az ívelt lövegpajzs alsó felét érő lövedékek lefelé pattannak le, áttörve a vékony tetőpáncélzatot, és így harckocsi pusztulását okozták. A "G" verzió tömeggyártása 1944 áprilisában kezdődött, és egészen 1945 áprilisáig tartott. A gyártás során szokás szerint számos kisebb-nagyobb módosítást hajtottak végre. (Lásd az ábrán!)

Schmalturm - a Panther Ausf. F lövegtornya
Schmalturm - a Panther Ausf. F lövegtornya

1945-ben a Heereswaffenamt elrendelte a Pantherek következő, Ausf. F jelzésű szériájának gyártását. Ez típus a jól bevált Ausf. G változaton alapult némi eltéréssel: a páncéltest tetőpáncélzatát 16-ról 25 milliméterre növelték, valamint az elülső géppuskát MP 44-es (más néven StG 44) gépkarabélyra cserélték. A legfőbb változást a jóval erősebben páncélozott, teljesen új kialakítású lövegtorony jelentette. A kisebb támadási felület érdekében a torony szemből nézve jóval keskenyebb lett, ezért a dokumentumok többnyire Schmalturm vagyis "keskenytorony" néven említik ezt a konstrukciót. Fegyverzete a 7,5 centis Kw.K. 42 csőszájfék nélküli, módosított változata volt, amelyet a Kw.K 44/1 névvel illettek. A torony páncélzata szemből 120 (Ausf. G esetén 100), oldalról 60 (Ausf. G esetén 45) milliméter vastagságú volt. Az előző modellekhez képest a lövegpajzs vastagsága másfélszeresére nőtt, és kialakítása is jelentősen megváltozott. A párhuzamosított géppuskát MG 42 típusúra cserélték, mivel a harckocsikhoz rendszeresített, páncélozott MG 34 már nem volt gyártásban. A parancsnoki kupolát is áttervezték: alacsonyabb lett, hogy kisebb célpontot nyújtson.
Az új típusú torony első példányai 1944 nyarán készültek el, melyeket Panther Ausf. G alvázakra szerelve próbáknak vetettek alá. A tervek szerint 1945 júniusában már minden Panther harckocsinak Schmalturmmal kellett volna kigördülnie a gyárakból. A háború májusban azonban véget ért, így hát csupán néhány példány készülhetett el, de megbízható információ nem áll rendelkezésre erről. 1944 szeptemberétől a Panther Ausf. G-k egy kisebb részét infravörös tartományban működő éjjellátó rendszerrel kezdték ellátni. A F.G. 1250 típusú éjjellátó rendszer parancsnoki kupolára szerelt 200 Watt teljesítményű infra-fényszóróból valamint a parancsnok, a vezető és az irányzó "vevőből" állt. Ez az eszköz tiszta időben 600 méterig tette lehetővé a tisztánlátást 0 lux esetén is. Az első éjjellátóval felszerelt Párduc 1944. szeptember 5-én hagyta el a gyártósort. Összesen mintegy ötven "infra-Panther" készült.
Az 1945. február 12-én kelt parancs szerint a Führer-Granadier-Divisionhoz tartozó Pz.Abt. 101 első századát teljesen át kellett fegyverezni a F.G.1250-esekkel felszerelt Párducokra. A század tíz harckocsija mellé három nagy teljesítményű infra-reflektorral felszerelt Sd.Kfz.251/20 típusú féllánctalpas járművet is beosztottak, így az egység "látótávolsága" elérte az 1-1,5 kilométert. Az 1945. március 26-én kelt riport szerint az első éles bevetés során a berendezés jól működött, meghibásodás nem történt. Az F.G. 1250-es éjjellátó berendezéssel felszerelt Párducokat az alábbi alakulatokhoz szállítottak 1945 elején.

Abteilung Fölé rendelt magasabb egység Harckocsik száma Hónap
I./Pz.Rgt. 6 3. Pz.Div. 10 Március 1.
Ausbildungs-Lehrgang Fallingbostel (nincs) 4 Március 16.
I./Pz.Rgt.130 25. Pz.Gr.Div 10 Március 23.
I./Pz.Rgt.29 Pz.Div. Münchenberg 10 Április 5.
4.Kp./Pz.Rgt.11 független 10 Április 8.

A fallingbosteli kiképző bázisra vezényelt négy Párduc kivételével valamennyi éjjellátó Panthert a keleti arcvonalra irányították (összesen 50-et), ahol részt vettek a Vörös Hadsereg elleni harcokban.
A Párduccal felszerelt alakulatok koordinálására szükség volt nagy hatótávolságú rádióval ellátott parancsnoki járművekre is. A Párduc parancsnoki változata Panzerbefehlswagen Panther (Pz.Bf.Wg. Panther) néven, Sd.Kfz. 267 jelzés alatt volt ismert. A 30 Watt teljesítményű és mintegy 65 kilométer hatótávolságú FuG8 rádió energiaellátását egy GG400 típusú generátor biztosította, amelyet a bal hátsó lőszertartó rekesz helyére építettek. Ennek következtében a parancsnoki Párduc lőszerkészlete 64 darab 7,5 centiméteres gránátra csökkent. A Befehls-Panther könnyen felismerhető volt a páncéltest hátsó részén elhelyezett henger alakú antennalábról (Antennnfuss Nr.1) és a rendszerint rajta található 1,3 méteres ötágú csillagantennáról (Sternantenne D). A FuG5-ös kétméteres rúdantennáját a torony tetején helyezték el.
A Befehls-Panthernek létezett egy légi-összekötő változata is, amelyet a Sd.Kfz. 268 jelzéssel láttak el. Ennek a típusnak az volt a feladata, hogy biztosítsa a kapcsolatot a páncélosok és az őket támogató repülőgépek között. A Luftwaffe gépei és a Párducok közötti kapcsolatot egy 20 Watt teljesítményű FuG7 típusú rádió biztosította, melyhez egy 1,4 méter hosszú rúdantenna tartozott. A nagy teljesítményű rádiók mellett természetesen mindkét típusnál megtartották a kisebb hatótávolságú FuG5-öst is, amely minden Pantherben megtalálható volt.
A sérült Párducok vontatására kifejlesztettek egy műszaki-mentő változatot, amelyet Bergepanthernek kereszteltek. A Panther harckocsi tornyának helyére egy 40 tonna teherbírású csörlő építettek, amit a torony forgatómechanizmusa működtetett. Emellett rendelkezett egy 1,5 tonna teherbírású emelővel, amellyel a harckocsik motorját vagy sebességváltóműjét lehetett ki- vagy beemelni a járművekbe. A páncéltest végére egy nehéz földgyalut építettek, amely leengedve a Bergepanther kitámasztását szolgálta, amikor nagyobb tömeg csörlőzését végezte - például egy harckocsi kivontatását a keleti hadszíntérre oly jellemző mély ér ragacsos sárból. A személyzetet munka közben egy fából és acélból készült, vászonnal borított építmény védte - inkább az időjárás viszontagságaival, mintsem az ellenség tüzével szemben. A jármű önvédelmét egy 2 centiméteres gépágyú és egy géppuska biztosította. Minden Pantherral felszerelt páncélososztály (Pz.Abt.) rendszerint két Bergepanthert kapott.
Mindössze 41 példányban készült el a Párduc tüzérségi-megfigyelő változata, a Beobachtungspanzerwagen Panther (Beobachtungs-Panther - Sd.Kfz.). A 7,5 centiméteres löveget eltávolították, és helyére egy fából készült "állöveget" helyeztek. A tornyot rögzítették, és az elejébe egy gömbcsuklós géppuskát építettek - ez volt a jármű egyetlen beépített fegyverzete. (A páncéltest elejében elhelyezett géppuskát eltávolították). Az átalakításokkal nyert helyet megfigyelő eszközökkel, illetve térképekkel "töltötték ki". A megfigyelő Párducok a páncéloshadosztályok tüzérezredeinél szolgáltak. Panther Ausf. G alvázak felhasználásával hozták létre 1944 januárjában a Panther talán legsikeresebb konverzióját, a 8,8 centiméteres löveggel felszerelt páncélvadászt: a Jagdpanthert. A típus sok szakértő szerint a második világháború legjobb páncélvadásza volt. Ez a nehéz vadászpáncélos tökéletes kombinációja volt a páncélzatnak, a tűzerőnek és a mozgékonyságnak. A "Vadász-párducból" 393 példány épült a háború végéig. A Párduc a kezdeti műszaki problémák megoldását követően kiváló harckocsinak bizonyult, így számos fejlesztés alapjául szolgált, amelyek nagy része sosem hagyta el a tervezőasztalt, illetve legjobb esetben is csak a prototípus fázisig jutott, mivel a háború véget ért.

A Panther harckocsik harctéri alkalmazása

A Panther harckocsik első éles bevetését az 1943 nyarán esedékes keleti offenzíva idejére időzítették. A Párducokat két páncélososztályba szervezték, egyenként négy századdal. A Panzer Abteilung 51 1943. január 9-én alakult a 33. páncélosezred második osztályából (II.Abteilung/Panzer-regiment 33). A második "Panther-osztály" Panzer Abteilung 52 néven február 6-án alakult a 15. páncélosezred első osztályából (I.Abteilung/Panzer-regiment 15). Mindegyik Panther-osztályhoz tartozott egy híradós szakasz (Nachrichtenzug) három páncélossal és egy felderítő szakasz (Aufklärungzug) öt Párduccal. A K.St.N. 1177-es hadrend szerint szervezett két osztályba egyenként 96 Panther tartozott. Az első harckocsik 1943 januárjának végén érkeztek meg a két osztályhoz, de a teljes feltöltöttséget csak május végére érték el a számos technikai probléma és a márciusban elrendelt átépítési program következtében. A Wa.Püf.6 1943. március 24-én visszarendelte a már kiszállított Panther harckocsikat a DEMAG falkenseei üzemébe, hogy a rajtuk található számos konstrukciós hibát kijavítsák. Mintegy 45 kisebb-nagyobb módosítást, korrekciót végeztek rajtuk. A program azonban messze nem oldotta meg a típus minden problémáját: még mindig számos meghibásodás történt a motor, a sebességváltómű valamint az üzemanyagpumpa hibájából. Ezek orvoslására egy újabb átépítési programot indítottak júniusban: szinte valamennyi harckocsit visszarendelték Grafenwöhrbe. Az átépítések következtében állandósuló harckocsihiány jelentősen korlátozta a személyi állomány megfelelő kiképzését.
Végül is 1943. június 25-én mind a 96 Panther és két Bergepanther megérkezett a Panzer Abteilung 51 állomáshelyére. A páncélososztályt már másnap útnak indították kelet felé. A Panzer Abteilung 52 június 29-én érte el a teljes feltöltöttséget. Mindkét osztályt egy ezredtörzs alá rendelték (Panzer-Regiment-Stab 39), amelyet a többszörösen kitüntetett Meinard von Lauchert őrnagy vezetett. Az ezredtörzshöz nyolc Panther harckocsi tartozott. A páncélososztály első elemeit és a törzset június 29-én indították el kelet felé.
A párducokkal felszerelt ezredet, amely a Panther-Regiment von Lauchert nevet kapta, a Déli Hadseregcsoport alá tartozó 4. Páncélos-hadsereg XLVIII hadtestének rendelték alá (XLVIII Panzer-Korps/4.Panzer-Armee/Heeres Gruppe Süd). Az Panzer Abteilung 52 utolsó egységei július 4-ének reggelén érkeztek meg kiindulási körzetükbe - csupán egy nappal az offenzíva kezdete előtt. Ugyanezen a napon a teljes Panther-ezredet a Grossdeutscheland hadosztály alá rendelték. A hadművelet rossz ómennel indult: a kirakodás során két Panther motorja kigyulladt, és teljesen kiégett. Július 5-én hajnalban elszabadult a pokol: kezdetét vette a világtörténelem legnagyobb páncélos csatája.

A Panther-Regiment von Lauchert egyik porlepte Panther Ausf. D-je
A Panther-Regiment von Lauchert egyik porlepte Panther Ausf. D-je

Július 10-én a páncélos fegyvernem főfelügyelője (Generalinspekteur der Panzertruppen), Heinz Guderian tábornok ellátogatott a frontra, és 17-én el is küldte jelentését a hadsereg vezérkari főnökének, Zeitzler tábornoknak a Pantherek szerepléséről.

"Jelentés a Panzer-Regiment (Panther) von Lauchert működéséről

Taktikai tapasztalatok: Az új harckocsi alkalmazása sem teszi lehetővé a páncélos parancsnokok számára, hogy eltérjenek a jól bevált taktikai irányelvektől.(.) Hibás az a nézet, hogy ki lehet vonni nehéz fegyvereket onnan, ahol a Pantherek jelen vannak. Az a helyes megközelítés, ha Scwerepunktokat hozunk létre más fegyvereket, fegyvernemeket (Artillerie, Pioniere, Luftwaffe, Panzer Granadiere) rendelve a Pantherek mellé azért, hogy minél kisebb veszteség árán érjünk el gyors sikert.(.) Az első néhány nap magas veszteségeit követően a veszteségek továbbra is relatíve magasak maradtak. A csatába induló Párducok száma minden nap alacsony volt (néha csupán 10 Panther). Így hát nem csoda, ha támadásainkat könnyedén visszaverték.
Az ellenséges védvonalakba épített 7,62 centiméteres páncéltörő lövegek ki tudták lőni a Párducainkat, de csakis oldalról. A homlokpáncélzat áttörésére nem volt példa. Nagy figyelmet kell fordítani a támadó Pantherek szárnyainak védelmére! Minden rendelkezésre álló fegyvert erre a célra kell rendelni. A Panthereknek támadás során egy különösen széles alakzatot kell fel venniük, hogy megakadályozzák az ellenséget abban, hogy oldalba támadhassa a formáció magját. Tüzelés során a Párducoknak úgy kell manőverezniük, hogy arccal mindig az ellenség felé nézzenek.
Az erősen védett, aláaknázott védvonalak áttöréséhez a jövőben Panzer-Funklenk-Kompanie-k csatolása szükséges. Az együttműködést az utász egységekkel minden esetben biztosítani kell. (.)

Hadrend: A Panther-ezred egységeinek hadrendje sikeresnek bizonyult. Semmi esetre sem szabad sem a szakaszokat, sem a századokat, sem pedig a zászlóaljakat (osztályokat) meggyengíteni. A kiszolgáló kerekes járművek számát valamelyest lehet azonban csökkenteni. Különösen az állandó ütemű veszteségek miatt gyakorlatilag sosem szükséges az összes Panther egyszerre történő ellátása.

Kiképzés: A kiképzéssel töltött idő túl rövidnek bizonyult. Ennek következtében a vezetőknek nem volt lehetőségük a megfelelő gyakorlat megszerzésére. A karbantartó személyzetet sem képezték ki eléggé. Sem a parancsnokok, sem pedig az irányzók nem kaptak megfelelő taktikai kiképzést. A grafenwöhri átépítési program miatt az alakulatok csak szakasz szintű hadgyakorlatokat végeztek. A kiképzés hiányosságai eléggé látványosak voltak. A technikai és harctéri veszteségek jelentős része erre az okra vezethető vissza.

Az alakulat helyzete hét csatanap után: Az ellenséges tevékenység és a meghibásodások következtében a harcérték rohamosan csökkent. Július 10. estéjére 10 bevethető Párduc harckocsi maradt a frontvonalban. 25 Panther került végleg veszteséglistára (23-at kilőttek, kettő magától gyulladt ki a felvonulás során), 100 Párduc várt szervizelésre a frontvonal mögött (56 ellenséges tűz következtében, 44 pedig műszaki hiba miatt vált használhatatlanná). A műszaki hibás járművek hatvan százaléka könnyen kijavítható. Körülbelül 40 Párducot már ki is javítottak, és úton vannak az arcvonal felé. Hozzávetőleg 25 harcképtelenné vált harckocsit még mindig nem gyűjtöttek be a harctérről. Július 11. estéjén 38 Párduc volt bevethető, 31 került végleg leírásra, és 131 várt javításra. Egy lassú növekedés tapasztalható a harcértékben. A találatok következtében elszenvedett veszteségek (81 Panther július 10-ig) heves harcokról tanúskodnak.
Az oroszok mély, erősen elaknásított védművei törvényszerűen átlagon felüli veszteségeket kellet, hogy okozzanak. Az a tény, hogy a Panther először tűnt fel a harcmezőn, szükségszerűen a figyelem középpontjába állította. Összehasonlítás más páncélos egységek veszteségeivel nem készült. Ebből kifolyólag a felsőbb vezetés és a harcoló csapatok hirtelenjében arra következtetésre jutottak, hogy a Panther használhatatlan.
Összefoglalva azonban meg kell jegyezni, hogy a Párduc sikeresnek bizonyult a harcok során. A műszaki meghibásodások magas száma várható volt, hiszen a csapatpróbák sosem lettek befejezve. A Panther bevethetőségi görbéje folyamatosan emelkedik. A motor és az üzemanyagpumpa hibáinak kijavítása után a műszaki meghibásodások az elfogadható szint alatt maradhatnak. A saját hibáinkból bekövetkezett esetektől eltekintve, az ellenséges tevékenység okán bekövetkezett veszteségek aránytalanul magas száma a heves harcoknak köszönhető."

Panther Ausf. D harckocsik Orel térségében 1943 nyarán
Panther Ausf. D harckocsik Orel térségében 1943 nyarán

 

Guderian vezérezredes, a páncélos fegyvernem főszemlélője (Generalinspekteur der Panzertruppen) egy részletes jegyéket is csatolt jelentéséhez, amely végigveszi a Panther különböző elemeivel kapcsolatos tapasztalatokat:

"Löveg: A pontosság és a páncéltörő képesség jó. Július 10-éig 140 ellenséges páncélost semmisítettek meg. Az átlagos lőtávolság 1500-2000 méter volt. Egy T-34-est 3000 méterről lőttek ki. A harmadik lövés után a lőporgázok elvakították a parancsnokot. Megfigyelő periszkóp (Sehstab) még mindig nem áll rendelkezésre!
Néhány löveg használhatatlanná vált páncéltörő puska-találatok következtében, amelyek a lövegcsövet érték (eldeformálódás a cső belsejében). A lövegek cseréje nem oldható meg a végleg leírt Párducok "kannibalizálásával".

Géppuskák: általában a géppuskák nagyon jól működtek. Elakadások néha előfordultak az elsütő bowdenek megnyúlásának következtében. Lehetséges, hogy a bowdenek anyaga gyenge minőségű.(.)

Ködgránátvetők: haszontalannak bizonyultak, mivel viszonylag hamar megsemmisültek az ellenséges tűzben. Sürgősen szükség van egy használható ködfejlesztő eszköz kifejlesztésére.

Páncélzat: Az ellenséges fegyverek nem törték át a Panther homlokpáncélzatát. A 7,62 centiméteres páncéltörő és harckocsi lövegekből kilőtt gránátok közvetlen találat esetén sem törték át a lövegpajzsot. Ugyanakkor ezer méterről a Panther oldalait átlőtték. 7,62 centiméteres páncéltörő és harckocsi lövedékek könnyedén hatoltak át mind a torony, mind a páncéltest döntött illetve függőleges oldallemezein. Az esetek legnagyobb részében a Párduc azonnal kigyulladt. (.) A Panther alapvetően sebezhetetlen a tüzérségi tűzzel szemben. Azonban ha 150 mm-nél nagyobb űrméretű gránát a páncéltest vagy a torony tetőpáncélzatán közvetlen találatot ért el, a páncélzat eldeformálódott, ami belső sérüléseket okozott a járműnek. Kisebb űrméretű fegyverek közvetlen találata a parancsnoki kupolán és a tetőlemezen hatástalan volt.

Gyenge pontok: mikor a lőréseket találat érte (valószínűleg egy 45 milliméteres páncéltörő löveg), a lövedék bejutott a küzdőtérbe. A töltő és a parancsnok meghalt. A lőrések fedelének peremeit meg kell erősíteni. A kommunikációs nyílás a torony baloldalán eltört, amikor találat érte (valószínűleg 7,62 centiméteres páncéltörő lövegből) és harcképtelenné tette a személyzetet.
Bizonyossá vált, hogy a lövegpajzs alsó felét érő lövedékek lefelé pattannak le, áttörve ezzel a tetőpáncélzatot.

Aknák hatása: Körülbelül 40 Párduc vált üzemképtelenné az első néhány nap során az ellenség aknáinak köszönhetően. Rendszerint 4-6 láncszem és 2-4 futógörgő sérült. Néhány Párduc esetében a futógörgőket tartó karok is meghajlottak. Elszórtan előfordult a meghajtó- és a láncfeszítő kerekek sérülése is. Néhány esetben a harckocsi padlólemeze felett tárolt lőszerek begyulladtak, és a Panther kiégett.

Torony: A parancsnoki kupola zárófedele nehezen működtethető, ha a harckocsi lejtőn áll vagy ha kigyullad. A vezető és a rádiókezelő búvónyílásai szintén beragadtak, így a menekülés lehetetlenné vált.
A lövegirányzék tartószerkezete kitartott. Csupán egyetlen esetben fordult elő, hogy meghajlott volna. Egy törlőszerkezet az optikai berendezésekhez feltétlen szükséges, mivel ezek kiszerelése csata közben rendkívül hosszadalmas.

Motor-meghibásodások: A vizsgált időszakban a motorikus meghibásodások száma abnormálisan magas volt. A Pz.Abt. 52 esetében az üzemképtelen motorok száma július 8-ára elérte a 12-t. Néhány nap múlva a meghibásodások száma csökkent. Ebből az feltételezhető, hogy a motorok nem voltak eléggé bejáratva.

Sebességváltómű: A sebességváltóműveknél nagyszámú meghibásodás nem volt tapasztalható. A sebességváltók grafenwöhri módosítása sikeresnek bizonyult. A Pz.Abt. 52-nél július 8-áig csupán öt esetben fordult elő sebességváltómű meghibásodása."

Habár a Párduc számos műszaki problémával küzdött, sokkal több harckocsi esett ki az ellenség aknáinak és páncéltörő gránátjainak következtében, mint műszaki meghibásodás miatt. Ez jó látszik Guderian jelentéséből és az alábbi részletesebb kimutatásból.

Szükséges javítások

1943. július 10.

1943. július 12.

Felfüggesztés

70

38

Motor

23

25

Torony

19

31

Páncéltest

15

5

Rádió-berendezés

12

10

Sebességváltómű

4

3

Löveg

0

4

Összesen

131

116

1943. július 26-án a "Zitadelle" hadművelet ideje alatt a 4. Páncélos-hadsereg (4.Panzer-Armee) kötelékében szolgáló Reinhold alezredes az alábbi jelentést készítette a "Pz.Kpfw. V (Panther)" harckocsikról:

"A fegyverek problémamentesen működtek. A Párduc gyakran 3000 méternél nagyobb távolságról semmisítette meg a T-34-es harckocsikat.
A nagyszámú Panther-veszteség az alábbi okok miatt történt:

Találatok: A homlokpáncélzat megfelelő, nem úgy, mint a 40 milliméteres oldalsó páncélzat, amelyet egyértelműen keresztüllőttek. Ez okozta a végleges veszteségek nagy részét, mivel a begyulladt lőszer vagy üzemanyag következtében a Pantherek kiégtek.
A tetőpáncélzat szintén túl gyenge. A lövegpajzs alsó felét érő lövedékek pedig lefelé pattannak le, áttörve ezzel a tetőpáncélzatot. Ennek eredménye a rádiósok és a vezetők elvesztése volt. A páncélzat erősítése nem lehetséges, hiszen a felfüggesztés nem bír el nagyobb terhelést. Az új kialakítású búvónyílások számos problémát okoztak, különösen a vezetőnek és a rádiókezelőnek. Találat esetén a búvónyílások zárófedelei beragadnak, és nem lehet őket kinyitni. Ha a Párduc kigyulladt, a vezetőnek és a rádiókezelőnek nem volt lehetősége a menekülésre. Ütközet során a harckocsik személyzete nyitva hagyja a búvónyílások zárófedeleit, vállalva ezzel a védelem csökkenésének kockázatát, de így legalább tűz esetén gyorsan elhagyhatják a járművet.

Műszaki problémák: A motor-meghibásodások oka még mindig ismeretlen. Feltehetőleg a motorok bejáratlanságára és a kellő gyakorlattal nem rendelkező vezetőkre vezethető vissza. A motorokat túlpörgették. Ez rendszerint túlhevülést és kardán-tengelytörést okozott. Számos esetben az üzemanyagpumpa mondta fel a szolgálatot. A pumpa tömítése szivárgott és a membrán is meghibásodott. A lyukak az olaj- és az üzemanyagrendszerben nagyban növelték a tűzveszélyt.

Aknák: A felrobbanó aknák megrongálták a felfüggesztést."

Karbantartás
Karbantartás

Jelentés a karbantartó mérnöktől - kelt 1943. július 19-én
"Helyzetjelentés 1943. július 18. 16:00
Pz.Abt.51: 33 bevethető, 32 javításra szorul, 31 teljesen leírva
Pz.Abt.52: 28 bevethető, 40 javításra szorul, 4-et visszaküldtünk Németországba nagyjavításra, 24 teljesen leírva.
A javító munkálatok mindkét Panther-Abteilung esetében jól haladnak. Megközelítőleg napi 25 harckocsit javítunk meg. Hiány van pótalkatrészből a nagyarányú veszteségek miatt. A légi szállítmány Németországból nagy segítség volt, különösen ami az üzemanyagpumpákat és a motorokat illeti. A helyzet mostanra javult a vonaton küldött pótalkatrészeknek köszönhetően. Elegendő pótalkatrész áll rendelkezésre valamennyi javításra álló Panther részére.
Az azonnal végrehajtandó visszavonulási parancs következtében azok a Párducok, amelyek nem lettek elvontatva, végleg hátramaradtak. Becsléseink szerint a következő Párducokat kell felrobbantani: hármat Panther az ezredtörzstől, 29-et a Pz.Abt.51 kötelékéből - ezek közül kilenc még javítható lenne; 24-et a Pz.Abt.51 kötelékéből; összesen 56 harckocsit.(Beleértve 40 már teljesen leírtat is.)"

A hadművelet kezdetén a frontra érkezett kétszáz Párduc egy július 20-i jelentés szerint az alábbi "sorsra jutott":

  • 41 bevehető, harcra kész
  • 85 vár javításra
  • 16 csak a hátországban javítható - vissza kell küldeni Németországba
  • 56 teljesen kiégett (49 fel lett robbantva; hét harckocsi kiégett, de nem lehetett felrobbantani az ellenséges tevékenység következtében, így július 19-én az ellenség kezére jutott.)
  • két harckocsi motortűz következtében került veszteséglistára még a hadművelet kezdete előtt.

A bevethető Párducok számáról rendszeresen készültek jelentések. A hadműveleti tiszt minden este jelentést tett a rendelkezésre álló Pantherek számáról, hogy felállíthassák a támadóéket másnapra. Július 21. és 31. között 12 Panther érkezett a Pz.Rgt. 39-hez utánpótlásként. A bevethető Párducok száma az alábbiak szerint alakult a keleti fronton:

Dátum

Bevethető

Javítás alatt

Végleges veszteség

Összesen

Július 10.

38

131

31

200

Július 20.

41

101

58

200

Július 31.

20

108

84

212

Augusztus 11.

9

47

156

212

A tűzkeresztséget követően az összes megmaradt párducot a Pz.Abt. 52-be gyűjtötték, és 1943. augusztus 24-ei hatállyal létrehozták belőle a 15. páncélosezred első osztályát (I. Abetilung/ Pz.Rgt. 15). A Pz.Abt. 52 ezzel megszűnt létezni. A I.Abetilung/Pz.Rgt. 15-nek augusztus 31-ére csupán 15 bevethető és 45 javítás alatt álló harckocsija maradt.
Pz.Abt. 51-et 96 darab "gyári új" Párduccal szerelték fel, és az elit egységnek számító Panzer-Granandier-Division "Grossdeutscheland" kötelékébe utalták.
Augusztus vége felé érkezett meg a keleti hadszíntérre a I.Abetilung/SS-Pz.Rgt. 2, amely az első Párducokkal felszerelt Waffen-SS egység volt. A páncélososztályt csökkentett mennyiségű harckocsival látták el: csupán 71 Pantherrel rendelkezett. Az osztálytörzshöz (Abteilung-Stab) három Befehls-Panther tartozott; a négy század mindegyike pedig 17 harckocsit kapott: kettő a századtörzsben, öt pedig a három szakasz mindegyikében. Egy augusztus 31-én kelt jelentés szerint 21 bevethető és 40 javítás alatt álló Pantherrel rendelkezett, az osztály végleges vesztesége pedig 10 harckocsi volt.
A keleti frontra irányított negyedik "Párduc-osztály" a II.Abetilung/Pz.Rgt. 23 volt. Az osztályt teljesen feltöltötték: 96 darab Panther harckocsit kapott többségében az Ausf. D szériából, de már megtalálhatók voltak közte a továbbfejlesztett Ausf. A változatúak is.
Az ötödik keleten harcoló Panther-Abteilung a I.Abetilung/ Pz.Rgt. 2 volt. Az osztályt SS "testvéréhez" hasonlón csupán 71, többségében Panther Ausf. A-val szerelék fel.
Érdemes a számos probléma mellett megemlíteni egy esetet, amely bizonyítja a harckocsi kiemelkedő képességeit. 1943. szeptember 13-án a Das Reich SS-hadosztály egyik osztályának (I./SS-Pz.Rgt.2) SS-Hautsturmfürer Holzer parancsnoksága alatt álló hét Párduca vette fel a küzdelmet mintegy hetven T-34-essel Kolomak közelében. Húsz perc leforgása alatt saját veszteség nélkül 28 szovjet harckocsit lőttek ki. Ez az ütközet is bizonyította, hogy a Panthert messze nem kellet még "temetni".
A kurszki csatát követően a Panthereken számos módosítást, fejlesztést hajtottak végre: ennek eredményeként született meg az Ausf. A változat, amelynek első példányai augusztus végén gördültek ki az üzemekből. A módosítások hatását és a csata utáni időszak tapasztalatait jól összefoglalja az alábbi riport, amelyet Bollert százados, a I.Abetilung/Pz.Rgt.2 parancsnoka készített az október 9. és 19. közötti időszakról.

"Taktikai kiképzés: A vészhelyzet miatti rendkívül rövid taktikai kiképzés nem okozott számottevő problémát. Az egységek állományának több, mint fele tapasztalt veteránokból áll. Ilyen körülmények között az újoncok meglepően hamar beilleszkedtek a veteránok közé, és gyorsan átvették tapasztalataikat is. Sok újonc, különösen a kevésbé kiképzett harckocsivezetők mind túlteljesítették az elvárásokat, és a legnagyobb odaadással és találékonysággal igyekeztek a Párducokat működő képes állapotban tartani. Minden körülmények között egy tapasztalt szakaszparancsnok döntő fontosságú.

Technikai kiképzés: A vezetők és a karbantartók számára szervezett néhány hetes tréning során nem mindig biztosították számukra azt [a képzést], amire a későbbiekben szükségük lehet. A katonákat egy és ugyanazon feladat elvégzésére rendelték heteken át, mint például a futógörgők felszerelése. Ennek következtében a Pz.Kpfw. V szerkezetének és működésének teljes átlátása nem volt lehetséges. Sok esetben hivatásos instruktorok által vezetett képzés színvonala lehetett volna jobb és ugyanakkor rövidebb. Ennek lehetősége bármelyik összeszerelő-üzemben rendelkezésre állt.

Műszaki problémák:

  • Motor: A dugattyúk tömítése átég. Az összekötő rudak eltörnek. Az olajpumpa meghajtó tengelye eltörik.
  • Láncmeghajtó-rendszer: (.) Folyik belőle az olaj.(.)
  • Hűtő ventillátorok (.)
  • Meghajtó tengely (.)

Problémák a fegyverzettel: A kompresszor pedáljai beragadnak, így megakadályozzák a lőporgáz-elvezető rendszer szabad működését. A T.Z.F.12 típusú optikai irányzék összetörik, ha találat éri a lövegpajzsot. A T.Z.F.12-hez használt védőlencsék iránti igény kiemelkedően nagy. Gömbcsuklós szerkezet beépítésére a rádiós géppuskájához feltétlen szükség van a közeli célpontok semlegesítéséhez. Ez kiváltképp szükséges, ha a párhuzamosított géppuska elakad.
Páncélzat: A Pz.Kpfw. V homlokpáncélzata nagyon jó. A 76,2 milliméteres páncéltörő lövedékek kisebb mélységű sérülést okoznak a homlokpáncélzatban, mint a 45 milliméteres páncéltörő gránátok. Egy Párduc veszteséglistára került, mivel közvetlenül eltalálta egy 152 milliméteres repeszromboló gránát, amely feltépte a páncéltestet. A vezető és a rádiókezelő sértetlen maradt. Az osztály szinte valamennyi Pantherét érte már szemből 76,2 milliméteres gránáttalálat anélkül, hogy ez különösebben befolyásolta volna működőképességüket. Egy esetben egy 30 méterről kilőtt 45 milliméteres páncéltörő lövedék áttörte a Párduc lövegpajzsát. A legénység sértetlen maradt.
Ezzel ellentétben az oldalak nagyon sebezhetőek. Az egyik Párduc tornyának oldalát egy kis űrméretű - körülbelül 15 milliméteres lövedék törte át. [Feltehetőleg egy 14,5 milliméteres páncéltörő puska lövedéke - RB]. Egy másik Párduc páncéltestén egy még ennél is kisebb lövedék hatolt át. Mindezek az esetek városi vagy bozótos terepen folyó ütközetekben történtek, amikor a szárnyak biztosítása nem volt megoldható.
Egy tüzérségi gránát közvetlen találata következtében az orrpáncélzat hegesztése a közepéig beszakadt, és egy néhány centiméteres háromszög alakú darabot kitépett a homlok- és az oldalpáncélzatból. Feltehetőleg a páncéllemezek nincsenek elég mélyen egymáshoz hegesztve.

 

Műszaki mentés: Bergepanther munka közben
Műszaki mentés: Bergepanther munka közben

A Schürzen sikeresnek bizonyult. A felfüggesztők azonban túl gyengék és rosszul elhelyezettek. Mivel Schürzen mintegy nyolc centiméterrel emelkedik ki a Párduc oldalához képest, fákba, bokrokba beakadva könnyedén leszakad.
Felfüggesztés és futóművek: Nem történt meghibásodás az új megerősített futógörgőknek köszönhetően. Szinte valamennyi Panther sérülést szenvedett a közelben becsapódó tüzérségi gránátok következtében. Egy futógörgő átlyukadt, három másik megsérült és néhány láncszem is félbetört. Amikor 45 és 76,2 milliméteres páncéltörő gránátok áttörték a lánctalpat ill. a futóműveket, nem okoztak további sérülést, és nem tették mozgásképtelenné a harckocsit. A Panther minden esetben el tudta hagyni a csatamezőt. Hosszabb, nagy sebességű menetek nagymértékben megviselték a gumiabroncsokat, és leváltak görgőkről.
Fegyverzet: A főfegyverzet kiváló - csupán kisebb problémák adódtak vele. Egy KV-1-es harckocsi homlokpáncélzatát 600 méterről ütötte át. Egy SU-152-es rohamlöveget pedig 800 méterről sikerült kilőni.
Új parancsnoki kupola: Az új íves kialakítású parancsnoki kupola. Az iránymutató hiányzik, ami nagyban segítené a parancsnokot abban, hogy az irányzó figyelmét a kijelölt célpont felé irányítsa. Az elülső három periszkópot egymáshoz közelebb kellene elhelyezni. A kilátás a periszkópokon keresztül jó, de lehetetlen a távcső használata. Toronytalálat esetén a periszkópok rendszerint használhatatlanná válnak. Tartalék periszkópok szükségesek.
Továbbá a vezető és rádiós periszkópjának szigetelésén is javítani kell. Esőzés idején a víz befolyik, és ez erősen rontja a kilátást.
Műszaki mentés: a Bergepanther kiválóan bizonyított. Száraz időben egy Bergepanther elegendő egy Párduc elvontatásához. A legrosszabb sáros időben azonban két Bergepanther sem képes elvontatni egy Panthert.
Mostanáig minden egyes Bergepanther húsz Párducot mentett ki. Mindegyik Bergepanther összesen 600 kilométernyi utat tett meg vontatmánnyal. A páncélososztály a Bergepanthereket kizárólag a Pantherek harctéri mentésére használta. A tapasztalatok szerint osztályonként négy Bergepanther szükséges, még ha kétszer annyiba is kerül, mint egy Zugkraftwagen 18t.
A Bergepantherek rádióval történő felszerelése sikeresnek bizonyult. Harcközben a Bergepanthereket rádióval lehet a megfelelő helyre vezényelni.
Két Zugkraftwagen 18t szükséges egy Párduc elvontatásához száraz idő esetén. Ugyanakkor nedves, sáros út esetén négy Zugkraftwagen 18t sem képes elvontatni egy Panthert.
Október 16-án az Abteilung 31 Párducával támadásba kezdett. Viszonylag rövid távolság megtétele után, hét órával a támadás megkezdését követően 12 Panther "esett ki" műszaki meghibásodás következtében. A I./Pz.Rgt.2 bevethető erejéről szóló 1943. október 18-án kelt jelentés szerint az osztály 71 Párducából 26 bevethető, 39 javításra szorul, 6 végképp leírásra került. Az Abteilung átlagos napi bevethető harckocsi száma október 9. és 19. között 22 volt.
Eredmények: 46 ellenséges harckocsit, 4 rohamlöveget, 28 páncéltörő löveget, 15 gyalogsági löveget és aknavetőt valamint 26 páncéltörő puskát semmisítettünk meg. Veszteségeink nyolc harckocsi (hat kiégett és hátramaradt, kettőt a karbantartók semmisítettek meg) - minden veszteség az ellenséges harci tevékenység következményeként lépett fel."

A műszaki megbízhatatlanság és a keleti fronton mutatkozó magas veszteségi arány hatására november 1-én Hitler elrendelte, hogy 60 motor és meghajtórendszer nélküli Panthert azonnal küldjenek a leningrádi frontra, hogy ott beássák őket. November 5. és 25. között hatvan működőképes Párducot indítottak útnak az Észak Hadseregcsoport (Heres Gruppe Nord) irányába. November 30-án az L. Armee-Korps jelentette, hogy 9. és a 10. Lufftwaffe-Felddivision (Luftwaffe táborihadosztály: a légierő földi erőit magába foglaló hadosztály) kötelékébe rendelt hatvan Panthert egyik Panther-Abetilungjából átvezényelt személyzettel kívánja ellátni. A Panthereket hármasával ásták be mintegy 1000-1500 méteres távolságra egymástól - az "acélerődök" szükség esetén egymást kölcsönösen támogatták. Ha egy Párducot taktikai okokból magányosan ástak be, rendszerint páncéltörő és gyalogsági támogatást is rendeltek hozzá. A két hadosztály 10 legjobb állapotban lévő Párducából egy tartalék szakaszt hoztak létre, amely az arcvonal mögött állomásozva várta a bevetési parancsot.
Az I./Pz.Rgt.29-et választották ki arra, hogy személyi állományt biztosítson ezeknek a Panthereknek. A hatvan főt számláló osztag december 19-én érkezett meg a leningrádi frontszakaszra. A december 26-án kelt parancs szerint 28-áig az összes mozgásképes Párducot, mint hadtesttartalékot a I./Pz.Rgt.29 alá kell rendelni. A mozgásképtelen és a beásott harckocsik továbbra is a két Luftwaffe-hadosztály alárendeltségében maradtak.
1943 novemberében két újabb Párduc-osztály érkezett a keleti hadszíntérre: a I./Pz.Rgt.1 76 páncélossal (17 harckocsi századonként a szokásos 22 helyett) és a I./SS-Pz.Rgt.1 96 harckocsival. Mindkét alakulat az "anyahadosztályuk" alárendeltségében harcolt (1. Panzer Division; 1. SS-Panzer Division LAH)

A cikk forrása www.panzerkeil.dre.hu, szerzője: RB. Minden jog fenntarva!
rb84@freemail.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.