Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kézifegyverek_1

2008.05.04
 

 
Degtyarev DP golyószóró
űrméret: 7,62 mm
csőhossz: 605 mm
teljes hossz: 1270 mm
tömeg: 9,12 kg (üresen)
tűzgyorsaság: 500-600 lövés/min
torkolati sebesség: 840 m/s
tár befogadóképessége: 47 töltény
A DP elso változata 1926-ban jelent meg. Kétéves kísérleti időszakot követően néhány módosítással 1928-tól rendszeresítették. A golyószórók (több államban a könnyugéppuska elnevezést használják) között az elso, tisztán szovjet fejlesztésu fegyver volt. Igen sokat gyártottak belole, a szovjet hadseregben az 50-es évekig, egyes országokban a 70-es évek közepéig hadrendben állt. Sikere ezon alapult, hogy egyszerű, könnyű és megbízható volt. Gyenge pontjának a lőszeradagolás számított: a dobtár könnyen elvetemedett. 1944-ben módosított változatát DPM jelöléssel gyártották. Ideális támadófegyver volt, de a kalasnyikov megjelenésével szerepét átvette az, majd utódjául beállítótt gólyószóró, melyet a német géppuskáról másoltak le, amit hamar felváltott az oroszok saját könnyűgéppuskája..

 

PPS 1941 M géppisztoly
űrméret: 7,62 mm
csőhossz: 270 mm
teljes hossz: 840 mm
tömeg: 3,65 kg - 5,50 kg
tűzgyorsaság: 100 lövés/min
torkolati sebesség: 500 m/s
tár befogadóképessége: 71 töltény
A második világháború egyik legjellegzetesebb fegyvere a szovjet PPS géppisztoly. Fejlesztését nagyban elomozdították a szovjet hadvezetés keseru tapasztalatai, melyeket a szovjet-finn háborúban, illetve a németek támadásának első szakaszában szereztek. Az előbbi során saját bőrükön érezték meg a finn géppisztolyos egységek hatékonyságát, a második katasztrófa idején pedig rengeteg kézifegyvert vesztettek, valamint több fegyverüzemük is kiesett a termelésből.

Ezért előfordult hogy az oroszok úgy küldték rohamra a katonáikat a német állások ellen, hogy csak a katonák egy részének jutott puska. A roham végén, aki életben maradt, az már válogathatott is. Miért mentek így is rohamra az orosz katonák? Mert a hátukban NKVD-sek voltak géppuskával és mindegy volt melyik gépuska felé rohannak, a német, vagy az orosz géppuska felé...

Ezen tényezők hatására kezdődött meg egy könnyen, gyorsan előállítható, hatásos fegyver tervezése. A Georgij Spagin által 1941-ben kifejlesztett PPS megfelelt ezeknek az igényeknek. A jellegzetes csigatárral (közismert nevén: dobtárral) szerelt "gitár" nem volt minoségi termék, de szélsoséges körülmények között is muködött. Hátrányait azzal is ellensúlyozni tudták, hogy igen sok készült belőle, és nagy tömegben vetették be. Egész egységek voltak, melyek semmilyen más fegyverrel nem voltak felszerelve. A Szovjetunióban az 50-es évek végéig, a csatlósállamokban valamivel tovább maradt hadrendben..
Ez volt az a fegyver amivel 1956-ban a felkelők harcoltak az oroszokkal akiknek a többségét akkor már Kalasnyikovval szerelték fel.

 

 

StG44, az ak-47 ihletöje 

 

 
Sturmgewehr 44
StG44 gépkarabély
Típus: gépkarabély
Ország: Németország
Alkalmazás
Használó ország: Németország
Háborús alkalmazás: II. világháború (1942–1945)
Műszaki adatok
Űrméret: 7,9 × 33 mm
Lőszer: 7,92 × 33 mm
Tárkapacitás: 30 töltényes szekrénytár
Működési elv: gázelvezetéses, billenőzáras reteszelésű
Tömeg: 5,22 kg
Fegyver hossza: 940 mm
Csőhossz: 419 mm
Elméleti tűzgyorsaság: 500 lövés/perc
Hatásos lőtávolság: 250-500 m

A Sturmgewehr 44 (rövidítve: StG44) vagy más típusjelzéssel MP44 a köztes lőszert tüzelő első modern automata karabélyok (gépkarabélyok) egyike, amelyet a II. világháború alatt Németországban fejlesztettek ki.


Története 

A II. világháború elején a Haenel és a Walther fegyvergyárak kaptak megbízást az új 7,92 × 33mm-es köztes gyalogsági lőszert tüzelő kézifegyver kifejlesztésére. A fegyverek a MKb (Maschinen Karabiner – gépkarabély) megnevezést kapták, 1942 tavaszára a Haenel, MKb42(H) tipusjelű karabélyból 10000, a Walther MKb42(W) tipusúból kb. 8000 db-t gyártott. A fegyverek 1942-ben kerültek a keleti frontra, a csapatpróbákon az MKb42(H) bizonyult jobbnak. A Wehrmacht MP43 (Maschinen Pistolen 43) néven rendszeresítette. A tipusjelet Hitler utasítására, a harciasabb StG44-re (Sturmgewehr 44 – rohampuska 44) módosították.


Szerkezeti kialakítása 

A fegyver nem a hagyományos fegyvergyártási módszerekkel készült, csak a legnagyobb igénybevételnek kitett alkatrészek készültek a nagy szakítószilárdságú acélból, a fegyver gyártásának alapelve az olcsóság volt, így a legtöbb elem ponthegesztéssel és préselt lemezek felhasználásával készült. Az MP44 így olcsó, könnyen gyártható, ugyanakkor megbízható, pontos, és a nagy tűzerejű fegyver lett.

Az StG44 nehezebb (tömege közel 5,5 kg) kora hasonló ismétlő fegyvereinél. A puska gázelvételes rendszerű. A csőből elvezetett lőporgáz a gázhengerbe kerül, ahol egy gázdugattyút működtet. A gázdugattyú végzi a zár mozgatását. A zár rögzítését billenő retesz biztosítja. A cső hűtésére a légáramlást elősegítő, az elűágy közelében elhelyezett perforált lemezborítás szolgál. A tűzváltó billentyű és a tűzbiztosító kar a pisztolymarkolat hátsó oldalán található, a markolaton a tűzváltó állása nincs jelölve, így sötétben vagy a harc hevében könnyen összekeverhető.

 

Páncélököl 

 

Panzerfaust 60
Panzerfaust 60

A Panzerfaust vagy páncélököl a német hadsereg legnagyobb számban gyártott, egyszer használatos páncélelhárító fegyvere volt. Leggyakrabban mégsem harckocsik, hanem épületek, gyalogság és géppuskafészkek ellen használták. Azonban nem véletlenül lett legenda, mert azon kevés dolog egyike, amiből a német hadseregnek viszonylag elegendő állt rendelkezésére.

 

 

Fejlesztés és változatok 

A második világháborúban a rohamosan fejlődő páncélosnem ellen egyszerűen a gyalogságnak nem volt hatásos ellenszere. A páncélelhárító ágyúkat nehézkes volt szállítani, a kézi aknák pedig csak közvetlen közelről működtek.

1942-ben a lipcsei HASAG cég a saját szakállára fejlesztésekbe kezdett Dr. Langweiler vezetésével. Egy kézből indítható, hátrasiklás nélküli páncéltörő-gránátvetőt kívántak megalkotni, ez lett a család első tagja, a Faustpatrone klein.

A töltet egy kumulatív gránát volt, mely rézből vagy más fémből készült tölcsér-formából és az ezt körülvevő robbanóagyagból állt. A robbanás összepréselte a kúpot és előre lökte, amely így "átszúrta" a páncélt. A tankba hatoló olvadt fém hőhatással megölte a legénységet vagy a teljes tank megsemmisült a belső lőszerkészlet berobbanásától.

A fegyver egy 80 cm hosszú, és 3,3 cm átmérőjű csőböl állt, ami 54 g lőportöltetet (nitrocellulóz) tartalmazott. A vége egy papír kupakkal le volt fedve, hogy ne tömíthesse el szennyeződés. Az elejében lévő harci fej 36 cm hosszú, és 10 cm átmérőjű volt, ami 400 g robbanótöltetet tartalmazott. A töltet 50-50% TNT és tri-hexogén volt. Ez 140 mm-es páncélt volt képes átégetni. A fej 28 m/s sebességgel hagyta el a csövet, ami 30 m-es lőtávot tett lehetővé. A töltet már azelőtt kiégett, hogy a csövet elhagyta volna, viszont kirepüléskor kisodort magával forró égésgázokat, ami sok balesetet okozott. A fegyver egy elég kezdetleges célzórendszert kapott. Kibiztosítás után a ravaszt fedő kart fel kellett hajtani, aminek a teteje, valamint a fej teteje a céllal egy vonalba kellett essen.

A faustpatrone-nak sok hiányossága volt, így hamarosan több változtatást is végeztek. A fej a formája miatt könnyen lapattant a célpontról, így szélesebb, 14 cm lett, és 39,5 cm hosszú. A töltet tömegét 800 g-ra növelték, így 200 mm-re nőtt az átütőereje. A cső is szélesebb, 4,4 cm lett, valamint a lőpor mennyiségét is 95 g-ra növelték. A laposabb és nehezebb fej miatt, a majd kétszer akkora töltet ellenére, szintén csak 30 m/s-ra volt képes, ami 30 m-re volt elegendő. Ezenkívül a célzáson is fejlesztettek, mivel a korábbi erre szolgáló kallantyúra három jelet tettek, ami különböző távolságban lévő célok ellen segített (20, 30 és 40 m). Ezt azonban már nem faustpatrone-nak, hanem Panzerfaust 30-nak hívták, utalva a lőtávolságra. Ennek a gyártása 1943 szeptemberében indult meg. A legfőbb probléma megoldatlan maradt. A csekély hatótávolság miatt a csövet 5 cm-re vastagították, és a lőpor mennyiségét 134 g-ra növelték. Ez 45 m/s-ra gyorsította, és 60 méterre repítette az új Panzerfaust 60-at. A nagyobb lőtávolság miatt módosították a célzórendszert, amivel 80 m-ig lehetett vele célozni. Ezt 1944 októberétől kezdték gyártani.

Már novemberben elkezdték gyártani a Panzerfaust 100-t. Ennek a lőportöltete már egy két részből álló 190 g-os töltet volt, a csövet pedig 35 cm-el meghosszabbították. A célzórendszert 150 m-ig módosították. 1945 januárjában kezdték fejleszteni a Panzerfaust 150-et. A töltetet 56 cm-hosszú kúpos formára alakították, aminek köszönhetően kisebb töltettel is tartotta a 200 mm-es átütőerőt. A cső már nem eldobható volt, hanem 10 lövésre volt szavatolva. 85 m/s-os sebességgel, 150 m-re volt képes elrepülni. Csak márciusban kezdték a gyártását, így mindössze néhány került ki a csapatokhoz.

Finn katonák Panzerfausttal egy kilőtt szovjet T-34-es mellett a Tali-Ihantalai csatában
Finn katonák Panzerfausttal egy kilőtt szovjet T-34-es mellett a Tali-Ihantalai csatában

 

Használata 

Kis lőtávolsága miatt használata nagy személyes bátorságot igényelt. A használót nem csak a célpont harckocsi veszélyeztette, hanem az ellenséges gyalogság tüze, a fegyver hajtósugata is könnyen okozott égési sérüléseket és a harckocsi megsemmisülésekor szétrepülő fémdarabok is komoly sérüléseket okozhattak. Leginkább városi harcban használták sikeresen, illetve az 1944-es Franciaországi csatározásokban, ahol a sövényfalak között jól használhatónak bizonyult.

A fegyver használat úgy nézett ki, hogy egy bonyolult, 8 lépésből álló élesítési folyamat során az elsütő szerkezetet berakták a fej és a rakétatest közé. Ezután a ravaszt fedő kart fel kellett hajtani, aminek a teteje, valamint a fej teteje a céllal egy vonalba kellett essen. A ravasz megnyomása után beindult a rakétatest. A becsapódó lövedék csapódó gyujtója pedig indította a kumulatív gránátot.

A panzerfaust legfőbb erénye az olcsósága volt, darabja nagyjából 15 birodalmi márkába került. Az 5%-os selejtgyártás ellenére népszerű fegyver volt és a háború után a megmaradt példányokat sokáig hadrendben tartották még (amíg új páncélöklöket fejlesztettek ki).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.